A kánikula hősei

Képzeljétek, én nem is gondoltam volna, de Németországban az utóbbi pár napban kialakult hőség egyáltalán nem szokványos dolog, és teljesen felborítja a hétköznapi élet menetét! Amennyire sejtem, hogy meg lehettek az emberek lepődve mondjuk Angliában, ahhoz hasonló volt errefelé is a hangulat. :) Először csak a lift adta fel a működést, aztán fél nappal később egy mosógép és egy-két szárítógép is, aztán nap végére már az elektromos ajtók és végül a hétvége után az internetmodem is elszállt. Ráadásul akárhová mentünk, mindenhol azt hallottuk, hogy hallatlanul szokatlan az ilyen hőség itt Németországban. 30 fok fölé csak nagyon ritkán szokott felmenni a hőmérséklet. 

Ez két dolgot is hozott magával, aminek a hasznát is láttuk és hátulütőjét is: mindenki otthon maradt a hétvégére, aki nem volt otthon, az meg a strandon volt :D (kivéve vasárnap, mert akkor sokan kilátogattak a Frankfurtban megrendezett Ironmen-re). 

Mint ahogy a legutóbbi posztban írtam nektek, hétközben már aláírtuk a papírokat és megkaptuk a lakás kulcsait. Mivel 15-ig mindenképpen ki kell költöznünk a mostani apartmanból, így gyakorlatilag 10 napunk maradt berendezni a lakást, és élhetővé tenni. Ez jelenti azt, hogy beszerezni a bútorokat (ágy, asztal, székek), beköttetni az internetet, egy szakembert fogadni, aki ellenőrzi, hogy minden jól van-e bekötve, szerezni egy mosógépet (azt is bekötni), és ezen kívül megvenni minden alapfelszerelést a konyhába, a fürdőbe, a hálószobába, stb.

Ez nem kis munka ugyan, de a nagy részét egy közeli boltban (ilyen mindenesféle nagy üzlet) meg tudjuk vásárolni, ahonnan biciklivel haza lehet szállítani (csak nem egy, hanem mondjuk három-négy körben :)), a maradékot pedig az IKEA-ból hazaszállíttatjuk. Mosógépet gyakorlatig még aznap sikerült szereznem, ahogy kiderült, hogy miénk a lakás, ugyanis az interneten a magyarok nagyon sokszor feltesznek használt dolgokat, amiket áron alul, olcsón meg lehet vásárolni. És pontosan előtte este tett fel egy srác egy mosógépet azon a településen, ahová költözünk, és bár azt írta az első nap érdeklődőknek, hogy valaki már lefoglalta a gépet, amikor hozzáírtam kommentben, hogy ha mégis eladóvá válik, szóljon, akkor írt nekem privátban, hogy ha érdekel minket, akkor a miénk lehet. :) Ki tudja miért, lehet hogy az egy település miatti szolidaritás, mindenesetre mi kaptuk meg, és még át is hozta nekünk autóval szombat délután. 

A hétvégére az volt a tervünk, hogy szombat délelőtt átmegyünk Walldorfba (ahol lakni fogunk), elmegyünk bevásárolni a mindenes boltba, fordulunk egyet-kettőt, közben a mosógép miatt találkozunk a sráccal, és esetleg strandolunk egyet, ha belefér, ugyanis már kora reggel 34 fok volt. El is indultunk olyan 11 óra körül, hogy a 11:30-as vonattal átmegyünk (fél óránként járnak alapesetben), csakhogy valami miatt aznap nagyon ritkán jártak a vonatok (sztrájk, hőség, nemtudjukmi) és így egy röpke másfél órás várakozás után (a 40 fokban) tudtunk vonatra szállni ténylegesen. 

Egy órára volt lebeszélve a találkozó a mosógépes sráccal, úgyhogy még le se dobtuk a hátitáskát, már indulni kellett gyalog, hogy odaérjünk. Mivel a mosógépnek nem voltak kerekei, így hiába volt gyalog 10 percnyire, nem tudtuk, hogy hozzuk át. A taxira gondoltunk, de azt mondta a srác, hogy közel sem biztos, hogy vállalják. Aztán végül is nagyon rendes volt, mert egy kis tanakodás után azt mondta, hogy neki egy pici autója van, de próbáljuk meg, hátha befér. Befért. Szóval át is fuvarozta hozzánk és közben mesélte Pepének (én gyalogoltam vissza, mert csak úgy fértünk el a kocsiban), hogy a velünk szemben lévő épületben lakik a felesége testvére a családjával, és hogy egyébként is rengeteg magyar van Walldorfban. Ezek alapján azt találtuk ki, hogy amint berendeztük a lakást, és lesz egy nyugis hétvége, akkor interneten felvetjük az ötletet, hogy találkozzunk egy-két korsó sörre, hátha összefutunk szimpatikus magyarokkal "falun" belül. :)

A mosógép bekötése után szusszantunk egy picit a maximum öt fokkal hűvösebb lakásban, és irány a mindenesbolt. Első körben sikerült elég sok dolgot beszereznünk elég jó áron (ezt a vásárlást majd Pepe cége vissza is téríti nekünk, mert lakásberendezéshez vásároltunk), de maximum a harmadát csak így is azoknak a dolgoknak, amiket a listára írtunk, mivel a biciklin lévő két dobozban meg a két hátizsákunkban tudtuk csak elvinni a dolgokat. Mire hazaértünk már három óra volt, úgyhogy beültünk egy gyors pizzára, és úgy döntöttünk, hogy mivel a boltok tízig vannak nyitva (igen, hétköznap :D), ezért lemegyünk a strandra, mert kibírhatatlan a hőség, aztán majd utána megyünk még egy-két kört. 

A strandon annyi német volt, mintha oroszok lettek volna. :D Ahogy beértünk, a tónak a fürdésre kialakított részén (ez egyébként a tópart maximum tized része, és beszéltük is, hogy nem értjük miért nem csináltak meg nagyobb részt, és akkor többen elférnének) már egy darab törölközőnyi hely sem volt, így csak ledobtuk a táskát, beugrottunk a tóba, és amikor lehűltünk már picit, akkor kezdtük el körbetekerni biciklivel a tavat, hogy hátha van még valahol kényelmesebb hely. A tó túlsó oldalán találtunk is egy kisebb részt, ahol fürödtek páran, és volt egy néhány méteres rész kialakítva, ahol be lehetett menni a vízbe, úgyhogy ott vertünk tábort, és fürödtünk még egy kicsit. 

Olyan öt óra körül jöttünk ki a strandról, mert bár szívesen maradtunk volna még, de már sürgetett az idő, ha még akartunk menni pár kört. Szóval a strandról áttekertünk a mindenesbolthoz, de az már zárva volt sajnos, ugyanis hétvégén három órakor bezárnak a boltok, és mint otthon, vasárnap sem nyitnak ki. Kivételt képez néhány nagyobb élelmiszerüzlet. Persze így sem vagyunk még elkésve, ott a következő szombat, de akár én egyedül egy délelőtt alatt is fordulok kettőt-hármat! :) Mivel azonban nem tudtuk tovább folytatni a vásárlást, és eléggé el is fáradtunk a nagy hőségben való biciklizés, kutyagolás, és fürdés közben, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Ekkor már közlekedtek ugyan a vonatok, de nem álltak meg minden megállóhelyen, úgyhogy vagy várnunk kellett volna megint egy csomót, vagy biciklizünk 7-8 kilométert az utolsó megállótól hazáig. Természetesen az utóbbit választottuk, így a végére is maradt még egy kis kihívás. :) Este mire hazaértünk olyan fáradtak voltunk, hogy bedőltünk az ágyba és aludtunk reggelig, mint két darab fa. :)

Másnap felkelés után úgy döntöttünk, hogy nem vagyunk még teljesen lerobbanva, és mivel nem sokára Frankfurttól messzebb töltjük majd a hétvégéket, ahová már biciklivel bajos lesz betekerni, ezért ma még egyszer ellátogatunk így két keréken és megnézzük az állatkertet magunknak. Én eléggé elfogult vagyok ebben a kérdéskörben, mivel igazán nagy kedvencem a Szegedi vadaspark, ami gyönyörű, tágas és az utóbbi években ugrásszerűen fejlődött minden téren, és ezek után a Budapesti állatkert sem nyűgözött le, a pécsiről nem is beszélve... :S De a frankfurti viszont átment a szűrön. Szép is, a legtöbb állatnak nagy helye is van, megfizethető a belépő, jópár interaktív dologgal feldobják a látogatókat, egyetlen negatívumként talán annyit tudnék említeni, hogy lehetne nagyobb is. A hőség egyébként továbbra is kínzó volt, úgyhogy sikerült úgy bejárni az állatkertet, hogy élő emberrel alig találkoztunk. :)

Pepe sajnos még mindig írtóra nem szereti, ha fotózzák, úgyhogy a közös képet egy idő után nem is erőltettem, de róla azért csak készítettem egyet. Íme :D :P :P :

A hosszú, de élvezetes hétvégét pedig úgy zártuk, hogy beültünk egy ír pubba, ahol elfogyasztottunk egy könnyed grillezett kaját, és lekísértük pár korsó sörrel. Íme (ebbe már Pepe is belelóg, de azért feltöltőm, csak nem haragszik meg :)) :

Estefelé pedig az akkor még mindig őrülten tűző, de már lefelé bukó nap nyomában hazatekertünk a két csodabiciklin. Íme: 

Ui: a lakásról nem csináltunk fotót, de majd jövő héten igyekszünk nem elfelejteni. :)