Fridtjof Nansen naplója

Üdvözlet mindenkinek a Balti-tenger partjáról! 

Jelentem, a hétvége során részletesen felfedeztük a félszigetet. Jártunk mindegyik sarkában, a tenger minden szakaszát érintve. Na azért ne gondolja senki, hogy ez egy gigászi túra volt, ugyanis nem egy hatalmas területről van szó, de azért így is élvezetes volt. Csináltunk egy pár fotót is, ezeket feltöltöm majd egy másik poszt alatt. 

A túrázáson kívül voltunk még egy sportbárban is a múlt hét során egyik este. Pepe néhány kollégája hívta össze a bandát, mert hoki-kézi- és focilabda meccset akartak nézni, meg vacsorázni egyet. Mi is hivatalosak voltunk, úgyhogy csatlakoztunk a többiekhez. Bár az összes csapat kikapott, akinek drukkoltunk :D, és életre szóló barátságok sem köttettek, azért végeredményben jól éreztük magunkat. Megkóstoltunk két-háromféle sört is, de ezen a téren egyelőre Németországnak adom a voksomat. 

Viszont, amiben Svédország már most erősebbnek tűnik az a következő pár dolog:

- van szauna, amit teszteltünk is már, és nagyon élveztük

- van csodálatosan szép tengerpartja (lásd később a képeket), plusz minden utcában legalább kettő ágyús és/vagy vasmacskás szobor :D

- és rengeteg, olcsó, friss tengeri herkentyű. 

Ez utóbbi különösen feldob mind a kettőnket. Pepét azért mert imádja az ilyen ételeket, engem meg azért, mert amit már kóstoltam azt nagyon szeretem, amit pedig még nem, azt itt meg lehet próbálni bármikor. Ez alatt az egy hét alatt ettünk már kétféle rákot, lazacot, kagylót, és tengeri halat is. 

Mindemellett azért azt is el kell mondanom, hogy Svédországban a disznó-marhahús is olcsóbbnak és jobb minőségűnek tűnik, mint Németországban, bár tesztelni még nem teszteltük. De szintén örömre ad okot és biztatónak tűnik, hogy itt ismerik és szeretik a mindenféle sajtokat, kolbászokat, virsliket (nem wurstot :D), stb. tehát nagyjából a magyarhoz hasonlónak tűnik a konyhájuk, kivéve hogy itt pluszban megtalálhatóak a tengeri finomságok is. Azért egy csípős pistát beraktunk a bőröndbe, így biztosan nem érhet már minket nagy baj. :)

Az egyetlen, amit nem értünk hogyan lehetséges, hogy a népesség legnagyobb része hogyan kerüli el a cukorbetegség kialakulását, ugyanis nincs olyan üzlet (legyen az szupermarket, trafik, éjjel-nappali, újságos, stb.), ahol a bolti kínálat legalább egy tizede ne a kimérhető édességes pakkokból állna. :D A végén az ember annyi édességet lát folyamatosan, hogy megkívánja akkor is, ha előtte nem volt hozzá ingere. 

Az árak egyébként nagyjából hasonlóak, mint Németországban, néhány termék esetében lehet csak felfedezni, hogy valamivel drágább talán itt az élet. 

Ami még nagyon megnyerő, hogy Svédország abszolút a sportok országa. Hihetetlenül nagy népszerűségnek örvend itt az aktív életmód. Csak a mi kis városunkban van legalább 8 konditerem/fitness terem, rengeteg személyi edző, csoportos foglalkozások, külön kedvezmény a nyugdíjasoknak, stb. és valóban jellemző is a társadalom többségére, hogy rendszeresen eljárnak mozogni valahová. Ebben a szellemiségben döntöttünk úgy mi is, hogy bérletet váltunk a lakással szemben lévő edzőterembe. Mivel hétvégén nem volt bent olyan a teremben, aki beszélt volna angolul, mi meg még nem beszélünk elég jól svédül, ezért abban egyeztünk meg, hogy ma, azaz hétfőn megyünk vissza bérletet venni és megejteni az első edzést. Én nagyon izgatott vagyok, mert már borzasztóan hiányzott valamilyen sport az életemből és Pepe is támogatja az ötletet. Ezen kívül tervezzük még hétvégente az uszoda meglátogatását is. 

Ezen kívül ami még talán érdekes lehet, hogy Pepe egyik kollégája mesélt nekünk arról, hogy hogyan állnak ők a menekültekkel kapcsolatban kialakult helyzethez. Azt mondta, hogy az egyetlen negatív hatás, ami érezhető, az hogy valamivel megemelkedett a munkanélküliség a svéd lakosság körében (de kihangsúlyozta, hogy egyáltalán nem olyan mértékben, hogy ez komoly gondot okozhatna). Plusz nagyon komoly logisztikai terve van minden nagyobb településnek (egy országos tervezet szerint), és elég pontosan kiszámolták, hogy hány főt tudnak nem csak befogadni, hanem segíteni a beilleszkedésben, munkával ellátni, stb. Ha egy adott területen az előre meghatározott létszámot már meghaladnák, akkor egy másik városba irányítják tovább az embereket. Természetesen van egy határ, hogy hány embernek tudnak majd segíteni egyelőre, amihez tartaniuk kell magukat, hogy minden rendben menjen, de az eddig érintett országok közül, amennyire én fel tudom mérni, itt a legjobb a hozzáállás, és van egy nagyjából kész, és abszolút működőképes megoldási rendszer is a helyzetre. 

Pillanatnyilag ennyi élményről tudok nektek beszámolni. Pepe közben dolgozik, minden nap tanulja a szükséges folyamatokat, és én is folytatom a német tanulmányokat. Minden más a szokásos mederben folyik.