A kezdetek

Kedves családtagok és barátaink (és véletlenül idetévedt netes böngészőtársak):

Minekután Pepével megírtuk az első körleveleket, üzeneteket facebookon, emaileket, sms-ket, képeslapokat :D, úgy döntöttünk, hogy az ő régi hagyományát követve (inkább feltámasztva a több éves hallgatás szürke sivatagából, és megújítva, hiszen ennek a szerkesztése ezúttal rám marad), blogot fogunk vezetni. :) Így egyrészt minden fontos információt egy helyen össze tudunk gyűjteni nektek, plusz képeket is tudunk feltölteni, ami talán egy kicsit szórakoztatóbban hoz majd közelebb minket.

A kifelé utunk elég simán ment. A taxis időben érkezett, és egyedül azt jegyezte meg, hogy szólhattunk volna, hogy három nagy bőrönddel jövünk, mert akkor nagyobb autóval jön, mire mi mondtuk, hogy szóltunk. Azt mondta, akkor biztosan nem hangsúlyoztuk ki, mondtuk, hogy igazából csak ezt hangsúlyoztuk ki... Na mindenesetre befértek a csomagok, úgyhogy minden további nélkül elindulhattunk és könnyedén megérkeztünk a reptérre.

Volt még egy óránk a gép indulásáig, és mivel business jegyünk volt, ezért bementünk az elit váróba (ingyen étel-italfogyasztás) és el is fogyasztottunk kettő darab pogácsát (fejenként) és egy darab ásványvizet (összesen). Ez leginkább nekem kellett, hogy az utazás előtt szusszanjak egyet, ugyanis számomra, egyszerű földi halandó számára, tartani a léptéket Pepével a reptéren olyan volt, mintha egy defektes biciklivel próbálnék követni egy versenymotort. Mire én egyáltalán eljutottam odáig, hogy melyik kapuhoz kell menni, ő már félúton járt a becsekkolásban, majd mikor észrevette, hogy lemaradtam (bőrönd őrizetlenül hagyva, mert gondoltam, hogy megvár amíg kidobok egy üveget, de ő közben teleportált), akkor megjegyezte, hogy ha így hagyom a csomagomat, simán elviszik. :D Ez mondjuk igaz is. :)

Az utazás elég rövid és zökkenőmentes volt, így másfél óra múlva meg is érkeztünk a reptérre Frankfurtban. Azt kell, hogy mondjam az első tapasztalatról, hogy senki ne számítson arra, hogy arculcsapja az ős múlttal rendelkező Frankfurt lenyűgöző látképe a repülőtérről kilépve. Hangzavar, építkezés és taxik tömött sorokban. Persze ez a belvárostól még jóval messzebbre is esik, mint mondjuk Budapesten, szóvak ez teljesen normális így.

Fogtunk egy taxit és irány a szállás. Fél egykor érkeztünk meg, egy Frankfurttól kb húsz percre lévő peremterületre (Niederrad), itt van a szállásunk. Az egész környékre jellemzően ez is egy felújított/újonnan épített, többemeletes, apartmanokkal telezsúfolt épület. Nagyon szép, karbantartott, mindennel felszerelt apartmanok vannak benne, az egyetlen szépséghibája talán, hogy egy kicsit szűkreszabottak a lakrészek. Egy szobánk van, dupla ágy, egy mini asztal két kis fotellel, három polc és egy vállfaakasztórúd a ruháknak, plusz a konyha részében a szobának van egymás felett egy hűtő, két lapos főzőrész, mini mosogatótál, egy mikró és egy kenyérpirító vízforralóval. Lényegében végülis minden van, ami szükséges az élethez. A legalsó szintjén az épületnek van egy külön mosókonyha pár mosógéppel meg szárítóval, úgyhogy szerencsére a mosást is meg tudjuk itt oldani.

Niederrad maga nagyon nyugis. Az épületünk egyik oldaláról egy golfpályának a csücskére (a többit eltakarja egy építkezés), a másik oldaláról meg egy lovinak a kerítésére lehet rálátni. :D A legnagyobb üzlet a közelben egy Penny. Van pár pizzéria, kávézó, egyéb szórakozásra eddig még nem találtam megfelelő helyet. Viszont lehet kisvárosi sétát tenni, és az épületünknek a tetején van egy grillező, meg egy pár rattan ülőgarnitúra, úgyhogy oda fel szoktunk menni nézelődni. Felettünk jönnek-mennek a repülők, szép látvány, és ha kicsit melegebb, napos idő lesz, akkor napozni is tudunk közben. :)

Holnap fogunk először találkozni azzal, aki segít a hivatalos ügyeket intézni. Ez lesz az első alkalom, hogy beutazunk Franfurtba, úgyhogy utána talán kicsit többet is tudok majd mesélni.

Egyéb érdekességként talán még annyi, hogy a műszaki cikkekkel már itt is meggyűlt a bajom... Feladta a leckét egy asztali lámpa, amiről azt gondoltam, hogy érintkezési hibás a zsinórja, de Pepe rájött, hogy igazából érintésre lehet ki-bekapcsolni és állítani a fényerejét. :D Ki kellett kódoltatni újra a szobában lévő széfet miattam, mert Pepe rám bízta a kód beállítását, és persze valahogy nem sikerült, pedig azt hittem, hogy... (ő meg azt mondta utánna, hogy nyilván nem véletlenül bízta rám... ez a kedves inspirálás lehet az egyik oka a szűnni nem akaró imádatomnak iránta :D). Indulás előtt még a bőröndöm számzárával is történt egy hasonló eset, pedig az a széfnél is egyszerűbb, de arról most már csak azt tudom mondani, hogy: "Ugyan, kérlek!"

A vízcsapok pedig fordítva nyílnak a zuhanykabinunkban... Mondjuk ez nem csak nekem okozott először problémát. :)

És mivel a nyarat valószínűleg itt, vagy legalábbis nem otthon töltjük, eszembe jutott, hogy akkor a Minions-t is itt kell megnéznünk a moziban.