Frankfurti hétvége

Szombat reggel a másfél órás ébredezés, reggeli- és kávéfogyasztás után felkaptuk a hátizsákokat és irány Frankfurt. Én nagyon izgatott voltam, mert már vagy ezer éve annak, hogy valami idegen városban voltam turistaként, pedig imádom az ilyen egy napos kirándulásokat. Az ember csak sétál, megnézi a látványosságokat, megebédel valami kisebb vendéglőben, aztán délután fáradtan még legurít valahol egy korsó sört és utána hazatérve a saját ágyában alszik egy nagyon mélyet, és pihentetőt. 

Szerencsére a mostani utazás alkalmával már tapasztaltak voltunk, és pontosan tudtuk, hogy melyik vonattal kell bejutni a városba, ráadásul ekkor még szépen sütött a nap is, igazi sétálós idő volt. Szerencsétlenségünkre a vonat késett vagy húsz-harminc percet, aminek később Frankfurtban az okát is megtudtuk. Amíg ott álltunk a peronon odajött hozzánk egy hölgy és megkérdezte, hogy merre megyünk és melyik vonatot várjuk, és hogy ő azzal el tud-e jutni Frankfurtba. Pepe válaszolt is neki angolul, aztán utána mondta, hogy ez a néni is ráhibázott, ugyanis egy olyan szórólap volt a kezében, ami egy bevándorlás ellenes tiltakozásnak volt a toborzólapja. :D Ebbe a kedves kis rendezvénybe aztán bele is futottunk, de erről majd később. 

Szóval beértünk végre Frankfurtba, és mivel az előző napi ügyintézésnél már, igaz hogy futtában, de láttuk a belváros egy pici részét, gondoltuk, hogy a másik irányba indulunk először, amerre szintén egy nagyobb épületekkel teli területet jelzett a térkép. Végül csak messziről néztük meg, ugyanis az Frankfurtnak a legújabb része, tele felhőkarcolóval, ami ugyan szintén érdekes, de inkább a régi részét szerettük volna megnézni a városnak. 

Azt, hogy a két városrész milyen közel van egymáshoz és mégis milyen különbségek választják el, azt hiszem, hogy elég jól példázza, amint próbáltunk visszasétálni a bel-belvárosba. A kettő között nagyjából csak egy tíz perces séta van, és ha  a főúton mész, akkor nem is veszel észre különbséget, kivéve hogy az épületek egy idő után egyre régebbinek és szebbnek látszanak, viszont ha, ahogyan mi is tettük, egy utcával beljebb merészkedsz, akkor bent találod magad a, nemistudomhogynevezzem, 18+-os részében a belvárosnak... Egyik piroslámpás hely a másik után, de ne egy kulturált, és modellekkel  telezsúfolt helyet képzelj el ilyenkor, hanem egy füstös, lepukkant, koszos helyet, ahonnan a lányok kijárnak a hely elé cigizni, és ha nem akarok bunkó lenni, akkor csak annyit mondok, hogy a napfény nem áll nekik túl jól. Na szóval ilyen helyek, egyik a másik után, ez önmagában még nem is egy meglepő dolog, viszont ahogy haladtunk (kb egyébként egy kétszáz métert) egyre sötétebb arcok ültek, sefteltek az utcán. Én bevallom, eléggé parázós vagyok ilyen környéken, szóval mondtam Pepének, hogy a következő sarkon inkább menjünk vissza a főútra. Rá is kanyarodtunk a következő utcára, ahol meg pár lépés után halljuk, hogy ordítozó emberek jönnek futva velünk szembe. Volt valami kis konfliktusuk (később ezt is megértettük) és elkezdték ott egymást püfölni. Hát mondom én arra akkor ugyan el nem fogok sétálni, forduljunk vissza. Így is lett. Mentünk megint végig a soron, az előző utcán ki, és akkor szerencsére már a főúton is voltunk. Egyébként nyilván senki se kötött volna belénk (Pepe egy kicsit sem izgult), de én nem vagyok hozzászokva az ilyen környékekhez, és a verekedés miatt meg is ijedtem, úgyhogy ezt a részét Frankfurtnak én köszönöm, egyszer láttam és elég is volt. 

Ezután viszont már bent voltunk a belvárosban, ahol előző nap is, így hamar sikerült megnyugodnom. Ezt a részt úgy kell elképzelni, mint a legtöbb európai nagyváros központját: egymás mellett a régi, több száz éves épületek, hivatalok, templomok, és a legmodernebb üzletek. A tereken utcazenészek, táncosok, mutatványosok, egy jópár szökőkút és padok kitéve mindenhol. Az egyik táncos  aztán rabul is ejtett minket (leginkább Pepét :D), sajnos azonban őt nem sikerült lencsevégre kapni. Az illető egy igen tehetséges hastáncos, akit Pepe már messziről kiszúrt, és mondta, hogy nem fogom elhinni, ha meglátom, látott ő már nem egy-kettő hastáncost, de ilyet még soha ezelőtt. Közelebb sétáltunk, és valóban, ilyet még én se láttam soha, az igaz. :D A táncos ugyanis egy kb 190 cm magas, közel 150 kg-os, szerintem kicsit sem a tudatánál lévő 50 körüli úriember volt, aki a saját maga által dúdolt dallamra rázta a hastáncos ruhából kikandikáló pocakját. Leírhatatlan élmény volt az előadás(nem is értem, hogy lehet, hogy még csak le se fényképeztük) .

Már előzőleg is láttuk több helyen, hogy a város tele van rendőrökkel, plusz mindenhol kis csoportok gyülekeztek, dobszó és hangos éneklés hangja szállt a főtérről, viszont nem tudtuk konkrétan, hogy milyen rendezvény vagy tüntetés lehet. Így elsétáltunk, hogy megnézzük. Valamilyen nagyon békés tüntetés volt, amit láttunk először. Volt ugyan pár rendőr, de nem is voltak körülvéve kordonnal és valóban csak énekeltek meg táncoltak. Aztán előkerültek a zászlók is és kiderült, hogy egy antifasiszta tüntetés. Nézelődtünk egy darabig, aztán kitaláltuk, hogy megkeressük azt a gyönyörű dómot, amit előző nap csak messziről láttunk (töltök fel róla majd képet). Ahogy aztán sétáltunk az egyik utcán a dóm felé, beleütköztünk egy másik, ezúttal kordonos útlezárásba, ami előtt kívül szintén antifasiszta és szivárványszínű zászlókkal álltak jópáran, és láttuk hogy a kordonon belül pedig nagyon sok rendőr áll teljes védelmi felszerelésben és a tér közepén, van egy ponyvával eltakart terület, ami miatt nem is látszik semmi, de aztán kiderült, hogy egy színpad. Hallottuk, ahogy a mikrofonba beszéltek, és láttunk pár zászlót is, szóval rájöttünk, hogy itt pedig egy, mondjuk úgy, hogy szélsőséges németországi fiatalokból és idősebbekből álló csoport tartott találkozót. Ezért volt az egész városban olyan feszült a hangulat, és a hangszeres tüntetés a téren, ami igazából egy ellentüntetés volt, erre a rendezvényre való válaszként szerveződhetett.

Végül megkerültük a tüntetéseket, és felsétáltunk a dómhoz. Gyönyörű épület és mivel pont egy szertartás volt, így be is tudtunk nézni. Tele volt emberekkel, úgyhogy csak az előtérig jutottunk, de onnan is csodaszép volt az egész. És még jó, hogy most látogattuk meg ezt az épületet, mert így szerencsére még teljesen legálisan jutottunk be és tartózkodtunk ott. :) Elmagyarázom, hogy ez mit jelent. Előző nap, mikor az állandó lakcímet jelentettük be, megkérdezte az ügyintéző, először Pepétől, mert az ő adatlapját állította ki előbb, hogy mi a vallása. Azt mondja Pepe, hogy katolikus. Aztán, amikor utána az én lapomat állította ki, megint megkérdezte, hogy mi a vallás. Már éppen válaszoltam volna, hogy... mire Pepe azt mondja, ugyanaz. Nézek rá kérdőn, azt mondja semmi jelentősége ennek az információnak, úgyhogy mindegy mit mondunk. Mondom rendben, legyen így, akkor katolikus vagyok.

Aztán tegnap, ahogy nézelődtem a frankfurti magyarok oldalon, találtam egy nagyon jó összefoglalót, amit egy magyar hölgy írt két éve, hogy milyen ügyeket kell elintézni mikor ideköltözöl. Tényleg szuperül leír mindent, jó lett volna, ha kicsit korábban találom meg, de így is segítség. És ahogy nézem, van egy olyan rész, hogy adózás. Mivel itt kint kicsit komplikált a rendszer, többféle adósáv van, családi állapottól elkezdve mindenféle dolgot számításba vesznek, gondoltam megnézem, hátha segít átlátni a rendszert. Olvasom-olvasom, és egyszer csak mit látok? Azt írja, idézem: ha az állandó lakcímre való bejelentkezéskor valaki vallásosnak vallja magát, akkor a továbbiakban a jövedelmének a 8%-át levonják egyházi adóra. Hoppá! Hát így már nem örülök annyira, hogy katolikus lettem. :D Mindenesetre most utánanézünk, hogy ez még mindig létező dolog-e, és ha igen, akkor azt is megnéztem, hogy lakcím módosításkor, ami nálunk pár héten belül lesz, lehet módosítani, és akkor az egyetlen hátránya annyi, hogy nem használhatod ingyenesen az egyházi épületeket. 

A dómnézés után lesétáltunk a Majna partjára, és leültünk a vízparton. Ez is igazán hangulatos volt, és én imádom a vízpartokat, úgyhogy szívesen ültem volna ott akár egy órát is, de sajnos közben eleredt az eső, így visszafutottunk egy kisebb térre, amit előzőleg láttunk (teszek fel róla fotókat). Ez a rész tipikusan a turistáknak van kitalálva, tele kis vendéglőkkel, bazárokkal, és körben bajor stílusú, régi épületekkel. Beültünk az egyik helyre, ahol nem áztunk tovább, és ittunk egy-egy korsó sört, amihez rendeltünk egy hidegtálat, és ott vártuk meg, hogy elálljon az eső. Próbált mellénk leülni egy csoport másik turista is, de mivel mondták, hogy csak sört akarnak inni, elküldték őket, azzal az indokkal, hogy ilyen időben (délután három-négy körül) csak étellel együtt szolgálnak ki. Ez ám a nem semmi marketing húzás :). 

Mivel délutánra már elromlott az idő és látszott, hogy nem is nagyon fog javulni, így a sörözés után hazajöttünk és otthon főztünk meg pihentünk a nap további részében. 

Mindent összevetve a belváros nagyon szép, bármikor szívesen megyünk majd be és a hétvégi tüntetés miatt nem is kellett unatkoznunk.