Hivatalos ügyek intézése

Ezt a bejegyzést most a korábbi ígéretemmel ellentétben nem a frankfurti hétvége történetéről írom (próbálom viszont azt is még ma feltölteni pár képpel együtt), hanem néhány fontos információval, hogy lássátok hogy is állunk ezen a fronton. Ott tartottam a mesélésben, hogy péntek estére sikerült elintéznünk az állandó lakcímet Németországban. Ezzel egy időben egyébként szinte minden más fontos hivatalos ügyintézést is elindítottunk, ugyanis a várakozási időben át tudtunk beszélni a legfontosabb dolgokat az ügyintézővel és alá tudtunk írni minden papírt, pl. bankszámlanyitás kezdeményezését (szerencsére az Ericsonnak szerződése van az egyik nagyobb bankkal, így ott kedvezményesen tudtunk számlát nyitni és ez egyértelművé tette a bank kiválasztását is), adószám igénylését, biztosítás megkötését (itt Pepének a cég automatikusan fizet egy úgynevezett publikus biztosítást, amibe a fogászaton kívül nagyjából minden beletartozik ami otthon is, és ezt lehet kiegészíteni sok más extra biztosítással, de azoknak egyelőre nem láttuk sok értelmét), és a lakáskeresés kritériumainak meghatározását.

Lakást mi is keresünk és ő is, és ha találunk valamit, ami szimpatikus, akkor rögtön egyeztetünk időpontot és amint lehet meg is nézzük, ugyanis jellemző a németországi lakáspiacra, hogy pillanatok alatt elkelnek a lakások. A személyes megjelenés pedig azért is fontos, mert ha többen is tesznek ajánlatot a bérlésre, akkor a tulajdonos dönti el, hogy kinek adja ki a lakást. Leginkább persze a biztos jövedelem, amit elsősorban ilyenkor vizsgálnak, és ezért azt mondta az ügyintézőnk, hogy nem kell aggódnunk, biztosan találunk majd lakást. Láttam, hogy mások van hogy hónapokon keresztül nem találnak (bár vagy munka nélkül keresnek vagy minimálbéres jövedelemmel, ami itt sajnos esélytelen), szóval ha így lesz, akkor ez is egy hatalmas dolog. Az is igaz, hogy csak egy hónapot kaptunk, ami egyáltalán nem hosszú idő, viszont egy hét után már ott tartunk, hogy elkezdtünk konkrét lakásokat kinézni, és átküldeni az ügyintézőnek, úgyhogy jövőhétre már látni fogjuk, hogy mennyire fog gördülékenyen menni a dolog. Pepe szerint, ha nem találunk egy hónapon belül, akkor biztos meg lehet egyezni a céggel, hogy hosszabbítsanak mondjuk még két hetet itt az apartmanban (mert akkor legalább nem hónap közepén kéne költöznünk), de azért megteszünk mindent az ügy érdekében, és persze, ha egyik se működne, akkor se kerülünk utcára, itt maradhatunk, legfeljebb nekünk kell fizetni a bérleti díjat, ami egy picit magasabb, mintha lakást bérelnénk. 

Pepe már közben kezd beilleszkedni a cégnél, megismert mostanra jópár kollégát, bár mindenki sokat utazik, szóval az első pár napban azt mondta, hogy szinte üres volt az iroda és még közel sem találkozott most sem mindenkivel. A főnökével egyszer sikerült egy-két órát kettesben beszélgetnie, kicsit ismerkednie, ezenkívül itt is elkezdtek a hr-s ügyintézővel minden fontos teendőt intézni: telefonszám és telefon igénylés, belépőkártya kiállítása, az utazáshoz szükséges programokhoz jogosultság intézés, stb.

Az összes hivatalos dolog közül a telefont és a bankszámlát erre a hétre helyezték kilátásba hogy elkészül/megérkezik, a többi esetében nagyjából egy hónapot kell várni. A céges belépőkártya pedig már meglehetne, de tegnap kiderült, hogy azt meg elfelejtették megrendelni. :) Ahogy megérkezik Pepe előfizetéses száma, nekem is veszünk egy feltöltős kártyát (már kinéztük a legkedvezőbbet), otthonról pedig hoztunk két egyszerű független telefont, így az nem fog kelleni, és akkor egymással legalább olcsón tudunk beszélni onnantól kezdve, plusz lesz egy alapinternet elérésünk, ha esetleg meg kellene nézni, hogy mivel tudunk hazajutni a városból vagy bármi hasonló dolgot. 

Pepe kipróbálta a céges menzát is (otthon minden nap ott ebédelt), mert kap kedvezményt az ebéd árából, de arra jutott, hogy azért nem fog még így is elég sokat fizetni, hogy zsíros tésztát, rágós húst, vagy barna szószt egyen, szóval itthonról viszi a kaját. Én egyébként is főznék minden nap, úgyhogy így pénzt is spórolunk, és talán valamivel ehetőbb kaját is tudok neki készíteni. Bár az is biztos, hogy az első adandó alkalommal a bőröndöt félig fogom pakolni hazai fűszerekkel, ugyanis nagyjából semmi íze nincs az itteni alapanyagoknak és a fűszereknek/szószoknak. A hétvégi pörkölt egyedül azért nem volt vízízű, mert a pirospaprika, amit beletettem, otthonról hozott szegedi paprika volt. :)

Közben én pár napos keresgélés és utánajárás után találtam egy nagyon jónak ígérkező némettanárt, aki az otthoni nyelvóráknak kb. a feléért vállal oktatást és ráadásul interneten keresztül. Tegnap beszéltünk is, és letisztáztuk, hogy kinek mik az elképzelései és mivel meg tudtunk egyezni, így pénteken el is kezdjük a tanulást. Heti három órában állapodtunk meg, így várhatóan tényleg nagyon hamar fogok tudni majd beszélni. :) Több szempontból is nagyon jó, hogy sikerült ilyen tanárt találnom, mert 1. nem fog többre kijönni, mint egy nyelvtanfolyam, de sokkal gyorsabban tudok majd haladni (a fizetős tanfolyamokon kívül csak egy ingyenes van kifejezetten most betelepülőknek, de ott nagyon lassan haladnak, be kellene hozzá utazni ami sok plusz pénz, és nem túl jókat írtak róla) 2. és ez a legfontosabb, ha el kell utaznunk, akkor se okoz problémát, mert az órákat skype-n keresztül fogjuk megtartani. Már izgatottan várom, mert nekem most ez az egyik legfontosabb kezdésnek. 

Emellett pedig találtam egy lehetőséget kifejezetten magyaroknak, aminek a keretében egész Németország területén közvetítenek ki takarítói állásra akár nyelvtudás nélkül is embereket. Így, ha az átköltözéskor még nincs tervbe véve hosszabb kiküldetés Pepének, akkor leadom a jelentkezést, és nagy eséllyel találok majd a környéken végezhető munkát, ami megint csak nagy szó lenne és kezdetnek a nyelvtanulás alatt tökéletes(és bár ezt nem lehet így mérni a származékos költségek különbsége miatt, de nagyjából kétszer annyit fizetne, mint amit otthon csináltam). 

Mindent összevetve azt hiszem, hogy nagyon jól haladunk a dolgainkkal, és nagyon biztatóak a kilátásaink. :) A környezet is napról-napra egyre kevésbé szokatlan, és kezdünk kiigazodni a környéken. A frankfurti látogatás is jól sikerült, és nagyon tetszett nekünk a város, de erről majd a következő posztban... :)