Hogy ismerjünk meg egy várost a leghatékonyabban?

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, mert amennyire tudom, nálatok is ilyen borzalmasan kibírhatatlan meleg van már majd' két hete, de nekünk az utóbbi napokban a túlélés is küzdelmes volt. A légkondi még mindig ismeretlen fogalom errefelé, ventilátort pedig csak egy üzletben lehetett kapni, de az is a mi ilyetén jellegű felfedezésünk előtt volt egy-két nappal. Mindenesetre Pepe megmentette a helyzetet, rendelt az internetről egy berendezést, ami ma reggel meg is érkezett, úgyhogy várhatóan tovább javulnak az életkörülményeink. Remélem ti valamilyen vízparton vészelitek át ezt az időszakot, vagy hogy legalábbis van ventilátorotok. :)

Az előző alkalommal írtam, hogy tervben van a hazautazásunk a közeljövőben egy rövid látogatás erejéig, mostanra pedig ez, bár egy sajnálatos dolog miatt, de végülis fixálódott. Ez alkalommal  én leszek kettőnk közül a mobilisabb, és több időt is fogok otthon tölteni, úgyhogy arra kérünk titeket, hogy aki bármilyen ügyet akar velünk intézni (kivéve természetesen a Pepével való személyes találkozás igényét, aminek puszta célja a hiánya által keletkezett űr kitöltése), az engem keressen meg. :) Én várhatóan 19-én fogok érkezni és 29-én fogok elindulni vissza, Pepe pedig 22-én valamikor érkezik és 29-én velem együtt utazik vissza. Ami még az ő elérhetőségét nagyban csökkenti, az az, hogy vasárnaptól csütörtökig dolgoznia kell, ezért csak esténként lesz szabad. 

A múltkori beszámolóm óta még egy változás történt, Pepe kapott egy belga projektet, azon dolgozik most és még pár hétig biztosan. Hogy kell-e kiutaznia vagy sem, és ha igen, akkor mikor, azt egyelőre még nem tudjuk.

A lakás egyre csinosabb, van már függönyünk minden lenti ablakon, vettünk porszívót és felmosót, így végre ki lehetett rendesen takarítani. Most hogy hazautazunk, otthonról ki tudunk hozni sok apróságot és talán egy-két nagyobb holmit is, mert végülis busszal fogunk utazni (árban, utazási időben, csomagok tekintetében ezt találtuk most a legjobbnak), úgyhogy előbb-utóbb a végére érünk a teljes berendezkedésnek. 

Én továbbra is gyűröm minden nap a németet, amennyi energiám csak van rá, az új lakcímünk bejelentésénél már meg is szólaltam németül emberek között, így hasznát is láttuk valamennyire. 

Ezenkívül a múlt héten pénteken beutaztam Frankfurtba, hogy kicsit körbenézzek, amiből végül egy elég komoly túra kerekedett... Ugyanis ez volt az első alkalom, hogy egyedül utaztam be, és bár már megtanulhattam volna, hogy amíg valahol egyedül el nem tévedek, addig egyszerűen nem tudok tájékozódni az adott helyen, én mégis azt gondoltam, hogy most készen állok erre a kihívásra. Lett volna egy könnyű módja is, hogy rögtön a belvárosban szálljak le, ha a vonatról egy helyen átszállok egy villamosra, de én inkább a nehezebbet választottam, ami a város szélén tett le a vasútállomáson, mondván, hogy sétálok egy kicsit és nézelődök. Így esett meg az, hogy tűző nyári napmelegben (40 fok, dél körül, nulla árnyék) másfél órás séta után (elég komoly rohamtempóban) kilyukadtam egy olyan peremterületen, aminek már konkrétan saját városi táblája van (tehát közigazgatásilag az már egy másik település), háromszor olyan messze az eredeti célomtól, mint amennyire indulásomkor voltam. :) Ha valamelyikőtökben is felmerülne a kérdés, hogy nem derült fény korábban arra, hogy eltévedtem és hogy nem jófelé tartok, akkor meg kell nyugtassak mindenkit, megtörtént ez a felismerés. Jó félórás séta után gyanús lett a kihalt vidék, ezért előkaptam a térképet, megkerestem hol vagyok, és megállapítottam, hogy bár eddig rossz irányba mentem, de majd most aztán... Két sarok jobbra, és teljes bizonyossággal magamban (női megérzésből, nem azért mert esetleg összevetettem a térképpel a következő utca nevét :D), hogy most már jó az irány, folytatódott a séta. Elég az hozzá, hogy mire végül megálltam és megállapítottam, hogy most már biztos hogy nem a belváros felé sétálok, addigra olyan messze kerültem, hogy 20 percet buszoztam vissza az eredeti kiinduló állomáshoz, ahonnan ez alkalommal a másik irányba indulva már röpke fél óra alatt el is találtam a belvárosba. Mivel azonban közben az idő eléggé délutánba hajlott, már nem volt időm nézelődni, és egy frissítő üdítő (sör) elfogyasztása után Pepével egy vonaton hazautaztam. Ezután azonban legközelebb már biztosan nem tévedek el, és ha lesz időm a belvárosban sétálgatni, leírom nektek, hogy mi újság arrafelé mostanában. 

Holnap is utazom, ezúttal Mannheimbe, de senki ne aggódjon, a barátnőm a vasútállomáson fog rám várni. :) :) :)