mártudomholtartottam

Kedves családunk és barátaink! 

Folytatom a mesélést a múltkori ígéretemnek eleget téve, onnantól kezdve, hogy visszaérkeztünk frankfurti otthonunkba. 

Az első hét az amennyire emlékszem elég eseménytelenül telt. Pepe dolgozott, én tanultam és semmi különös nem történt ezen kívül. Aztán hétvégén ez rögvest megváltozott, mert Pepe az online böngészés közben ráakadt egy olyan weboldalra, ami sok tekintetben megváltoztatta a korábbi lehetőségeinket. Egy olyan oldalra bukkant ugyanis, ami az ebay-nek egy kisebb, regionális változata, németországi kisvárosok online piaca gyakorlatilag. Na most ez egyrészt azért volt hihetetlen pozitív, mert kiderült, hogy a német családok itt hirdetik gyakorlatilag csak jelképes összegért, minden lehetséges vagyontárgyukat, amire már nincs szükségük. Ezen kívül hirdetnek rendezvényeket, kisállatokat és munkát is, szóval mondhatni, hogy az emberi kapcsolatokon kívül mindent. :)

Gyorsan neki is álltunk átböngészni szeretett kis városunk és az itt megtalálható kincsek egész garmadáját és így lettünk pár órával később a boldog tulajdonosai egy vasalódeszkának (2 euróért, a boltban nagyjából a tizenötszörösébe kerül), egy 11 darabból álló összetartozó, összecsavarozható és variálható szekrénysornak (20!!! euróért, a boltban kb a százszorosába kerül), amilyenre már régóta áhítoztunk, hogy le tudjunk választani az alsó hatalmas terünkből egy előszobaszerűséget, valamint 2 darab kanapénak (ingyen, többet nem is tudok erről mondani :)). Az olcsóság oka egyébként az, hogy idekint nagyon drága elszállíttatni bármilyen bútort, és nagyon ritkán van lomtalanítás, így ha vesznek valamiből újat, akkor nekik is egyszerűbb, ha nem kell kidobni, azaz elszállíttatni, hanem meghirdetik és valaki más elviheti akár ingyen is, ahogy mi is a két kanapét. Ez utóbbit ráadásul konkrétan a szomszéd utcából hoztuk, át tudunk integetni a régi tulajdonosának az ablakból, ha akarunk. Töltök fel minden bútorról képet, hogy lássátok milyen csodákat sikerült szereznünk és hogy néz ki most a lakásunk. A rózsacsokor csak díszlet, múlt hétvégén lepett meg vele az én úriemberem. :)

A másik dolog, amiben változást hozott ez a felfedezés, az az én munkavállalásom szempontjából volt igen meghatározó, ugyanis így már tudok a környéken keresgélni munkákat. A legelső nap sikerült is találnunk egy érdekes hirdetést. Értem ezalatt, hogy egy hotelbe kerestek a takarító személyzethez 1 főt, és bár egy interjúhoz még nem beszélek elég jól, de volt a hirdetésben egy kitétel, ami miatt mégis jelentkeztem, az pedig az, hogy keresnek egy magyarul jól beszélő hölgyet is. Szombaton jelentkeztem, még aznap találkoztunk is a munkaadóval, aki egy indiai középkorú úriember volt, és lebeszéltük, hogy a hét elején bemegyek egy pár munkanapra egy hotelbe. Az amelyikben majd véglegesen kellene dolgozni az majd csak pár hét múlva nyit, de addig legalább a betanulási folyamat megvan és a nyitásra meglesz a személyzet. Nosza így aztán el is mentem a próbanapokra. Nem egy álommunka, de teljesen rendben volt és elégedettek is voltak velem.

Na de itt kapcsolódik be a történetbe a másik tényező: hogy miért kell ehhez a munkához magyar tudás.  Ez persze csak pár nap után derült ki, addig a homályban tapogatóztunk a dolgot illetőleg. Az ok tehát a következő: az indiai úriember online társkeresőn megismerkedett egy szívének nagyon kedves magyar hölggyel, aki viszont nem beszél sem németül, sem angolul. Megegyeztek, hogy a hölgy munkáját és lakását feladva kiköltözik Németországba, ezért cserébe kap egy takarítói állást az új hotelben, és egy gardedámot, aki segít neki, amíg bele nem tanul a nyelvbe. De hát a szerelem útjai kifürkészhetetlenek és időközben máshogy alakultak a dolgok, így aztán nem lett semmi az egészből. Ami pedig vonzotta maga után, hogy így engem sem véglegesítenek, hanem a másik hotelból helyeznek át 1 embert. 

De nem csüggedek, azóta is nézelődök a környékünkön, és küldözgetek önéletrajzokat, ha találok valami szimpatikus hirdetést. Így azért sokkal egyszerűbb, hogy nem csak az országos álláshirdető portálokon lehet keresgélni. 

Pepe továbbra is a brüsszeli projekten dolgozik, így egyelőre hosszabb utazás nincs tervbe véve, de sosem lehet tudni. Minden nap rá szoktam kérdezni, hogy milyen volt a munka, mi történt vele napközben, vannak-e új hírek. Ezeket a válaszokat szoktam kapni: meeting, jó volt, finom volt az ebéd, amit csináltál, telefonkonferencia. Így kérlek legyetek elnézőek, ha ennél többet erről nem tudok írni. :)

Ami változás még történt/történik, hogy régóta várt barátai Pepének végre a héten kiköltöznek véglegesen Németországba, amit mi már nagyon vártunk. Így lesz végre jó kis társaság, akikkel el lehet menni néha ide-oda. Ha minden jól megy, akkor a közelben fognak lakni, ha nem is találnak konkrétan ebben a városban lakást. 

A héten Frankfurtban autókiállítás van, szombaton megnézzük és csinálunk majd sok fotót, hogy láthassátok ti is. 

Egyelőre ennyi jutott eszembe, de igyekszem a következő posztot is záros időn belül feltölteni! 

Ölelünk mindenkit