Célegyenesben

Kedves családunk és barátaink! 

Bizonyára ismeritek az idő relativitására vonatkozó különböző filozófia elmélkedéseket, miszerint egy fizikai értelemben vett perc elteltének az általunk érzékelt, szubjektívan megélt hossza erősen függ attól, hogy milyen körülmények közepett talál meg minket az a perc. Aláírhatom nektek, hogy így van. Megérkeztünk az utolsó napok időszakába, amiket még itt Karlskronában töltünk ezúttal, és a hátralévő napok számának a csökkenésével fordított arányban megkezdődött a percek nyúlása, és lassan már úgy érezzük, hogy a sosem múló órák földjén veszünk. De az igazság az, hogy már csak bő 10 napunk van, amiből az utolsó pár elmegy majd a pakolással és készülődéssel. Utána pedig egy régóta várt időszakot élhetünk végre át: németországi- magyarországi otthonban tartózkodás, barátokkal való traccspartik, és a kettő között egy csodás egy hetes kanári-szigeteki nyaralás. Ez az utolsó fél évet tekintve már mindenképpen ránk fért (elsősorban természetesen itt Pepére gondolok, aki gyakorlatilag végigdolgozta ezt az időszakot).

Az utóbbi heteket csendes békességben töltöttük el, azonban néhány érdekes program feldobta a már megszokottá váló svéd hétköznapokat. Elérkezett ugyanis a fesztiválidőszak Karlskronába is. A két héttel ezelőtti hétvégén egy zenei fesztiválon vettünk részt, váratlan programként találtunk rá, éppen a névnapomon. Bár nem volt túl nagy, nagyjából egy kajás, egy sörös, egy üditős sátor és egy színpad, azért mégis jó volt kicsit ilyen légkörben érezni magunkat. Múlt hétvégén pedig megérkezett az a több napos rendezvénysorozat, amit már tavaly november óta plakátok hirdettek városszerte. 

Ezt úgy kell elképzelnetek, hogy egy nagyobb téren, augusztus 20-i rendezvény, csak több napos. Ezúttal volt egy csomó körhinta, pörgő-forgó micsoda, dodzsem, céllövölde, rengeteg kajás, nagyszínpad, nagy kiülős tér, és valami elképesztően sok turista. Ez, mint kiderült a környéken egy évente egyszer megrendezésre kerülő fesztivál, amire aztán Svédországból meg a környező országokból is rengetegen jönnek. Minden dugig volt turistával. Kicsit jó volt ez a kavalkád is, élveztük, bár sokkal jobb lett volna otthon részt venni mondjuk egy tényleges augusztus 20-án. Azért kis kárpótlás volt ez nekünk. És ami a hab volt a torta tetején, hogy a meglepően sok, számszerint 4, lángosos közül, bár mindegyikben árultak tenger gyümölcse és lekváros verziót, az egyiknek az üzemeltetői nagy örömünkre mégis magyarok voltak. Szóval nem csak, hogy végre ettünk egy az otthonihoz közelítő minőségű lángost, de tudtunk egyet dumálni magyarokkal is. 

Voltunk egyszer az utóbbi hetekben strandon is, de az idő sajnos inkább csak nyárias, mintsem igazán, az otthonira hajazó, nyári. Általában ha süt a nap, akkor 20-25 fok van és kellemes idő, de fürödni nem kellemes olyankor sem, vagy borult és szeles idő van, amikor meg hosszú nadrág, pulcsi is elfér az emberen. Voltunk még moziban, ahol megnéztük a legújabb tarzan filmet. Nem volt rossz, jó élményekkel távoztunk, szép volt a látványvilág is, de azért a sztoriból nem sikerült sok újat kihozni. Egyszeri megnézésre azért ajánlom nektek! 

Reményeink szerint mindenkit egy hónapon belül látunk és a keblünkre ölelünk, addig is vigyázzatok magatokra!