Kedves családunk és barátaink!
Mint a múlt ködébe vesző legszebb nosztalgikus emlékek lelket fűtő élménye, ha mégis felidézi őket az ember, vagy a felkelő nap első sugarainak melegsége az ember bőrén, oly hevítő számunkra is a tudat, hogy Karlskronát idestova már több mint két hete magunk mögött tudhatjuk. A búcsú percei mondanám, hogy nehezek voltak, de nem szoktam füllenteni. Mindenesetre azt mindenképpen a pozitív oszlopba könyelhetjük el Svédország számláját tekintve, hogy a legutolsó alkalommal (ezzel talán összességében harmadszor) sikerült egyszuszra végigvonatozni az országon. Mondhatni könnyedén kiengedett minket vasmarkából a Balti-tenger vidéke.
A németországi légtérbe érve már repesett a szívünk az otthon csábító ígéretétől megrészegülve, és ezt az élményt tényleg csak minimálisan rontotta az a tény, hogy a nyáron egyébként oly meleg ország, napsütés és langy idő helyett cidrivel és zimankóval fogadott minket augusztus utolsó hetében. Szerencsére a feliratok mindenhol németek voltak, így biztosra vehettük, hogy nem kerültünk semmilyen időviharba, netán egy párhuzamos dimenzióba, teleportjáratba, féreglyukba, ami visszarepített volna minket Svédországba.
Miután egy-két napos puha tapogatózás, ismerkedés után végre megint rájöttünk, hogy melyik fiókban milyen edényt tartunk, és mire megszáradtak a mosásban a ruhák is, addigra már pakolhattuk is vissza őket a bőröndbe, hogy továbbinduljunk Spanyolországba. Az azért persze megkönnyítette a pakolás nehézkes procedúráját, hogy a sangria és a bikaviadalok őshazájába nem dolgozni, hanem pihenni indultunk.
A Kanári-szigetek közül a Las Palmas elnevezésűre érkeztünk, annak is a déli csücskében, az úgynevezett Maspalomas településen foglaltunk szállást. Ez a szigetnek az a része, ahol az Atlanti- óceán partján végig homokdűnék sora követi egymást. Nekem ez az első élményem volt, amikor homokos parton fürödtem, és az első olyan is, amikor óceánban, így érthető talán, hogy ez számomra lenyűgöző és csodás élmény volt, mindamellett Pepének is maradéktalanul elnyerte a tetszését a vidék.
A szállásunk egy bungaló volt, egy nagyjából 30 apartmanból álló komplexumban. Nagyon családias és nyugis volt az egész. Az első este után is csak azon szurkoltunk kicsit, hogy a szemben lévő lengyel család, akik álló' nap razziáztak, sötétedés után pedig nyitott ajtónál lengyel diszkózenét hallgattak, a búcsúestéjüket töltsék éppen el. Imáink meghallgattattak. Másnap ugyanis, mikor már éppen beállítottuk volna a hangfalakat, hogy néhány legkedvesebb Tankcsapda számunkat mi is eldanolásszuk, akkor láthattuk, ahogyan fejenként három darab bőröndjükkel és kiskutyájukkal kisétálnak a bungalóból.
A bungalók területén egyébként volt medence és élelmiszerbolt is, így mondhatjuk, hogy a kényelem magas fokon bíztosított volt. Jól esett reggelenként csak 30 métert sétálni a friss felvágott, tej és kenyér szükségleteink kielégítése végett, és az egész napos óceán parti fürdőzés után a sokkal melegebb, édesvízű medencében is csodálatos volt lehűteni a hazaút során felhevült testünket. Érkezésünk reggelén én kicsit még aggódtam, hogy nem lesz elég trópusi az időjárás, de erről csak annyit, hogy délelőtt 11 körül kezdett beindulni a meleg szinte minden nap, ami aztán este 7-ig tartott legalább, 80% páratartalommal, 30-35 fok között ingadozva.
A fauna őslakosaival viszonylag kevesett találkoztunk, lévén, hogy a mi 22 óra körüli takarodónk számukra csak az éjszakai élet kezdetét jelentette, és a reggel 7-8 közötti kelésünk (ilyenkor amúgy még sötét volt odakint, 9 előtt kezd világosodni) számukra a másik oldalra fordulással volt egyenlő. Így is sikerült két estét eltöltenünk egy közeli üzletközpont, szórakoztatóközpont komplexumban. Az ottlévő boltok többségére mondhatjuk, hogy tipikus kütyüboltok, vagy híres márkák utánzatait áruló butikok, a maradék pedig gyorsétterem vagy bár. A bárok legnagyobb része egyébként teljesen nyitott (nem a tetőterét illetve), vagy talán egy kicsit hajlik a melegklubbok irányába. Mindenhol szerény ruházatban lévő pincérfiúk, és elég rosszul előadott burleszk műsorok várják az odalátogató turistákat vagy helybelieket.
A helyiekről talán még annyit érdemes elmondani, hogy elég kevesen vannak, és szinte kizárólag a turizmusból élnek, szolgáltatásokkal foglalkoznak, mint pincér, pincérnő, szakács, előadóművész, utcazenész-táncos, taxisofőr, alkalmazott valamelyik hotelben, masszőr vagy takarítónő, stb. Ami meglepő volt, hogy a vulkanikus talaj és trópusi körülmények ellenére van mezőgazdaság, habár mivel fóliakertekről van szó, amikbe nem láttunk be, pontosan nem tudjuk, hogy mit termesztenek. Az viszont biztos, hogy elég nagy területet megműveltek, és a reggeli paradicsom, amit a boltban vettünk, sokkal inkább olyan volt mint egy magyar őstermelőé, és egyáltalán nem olyan, mint amit a tescóban kapni.
A szigeten volt pár látványosság, amikhez nagyobb reményeket fűztűnk, például állatkert (leginkább komodói varánuszok parkja), hajókirándulások, sivatagi tevegelés, amik élőben viszont csalódásnak bizonyultak. Egy-két napot arra szántunk, hogy tüzetesen utánanéztünk, katalógusokat böngésztünk át, hogy milyenek lehetnek valójában ezek a programok, és végül arra jutottunk, hogy a nagy részük sajnos nem nyújthat nagy élményt, inkább csak turistacsalogató viszonylag sok pénzért. A tevegelést láttuk is, mert az óceánpark mellett elkerített területen volt, és nem bizonyult rossznak a döntésünk. Viszont, ami a jó hír, hogy a böngészés közepette találtunk két nekünk való, és egészen kiváló programlehetőséget is. Így jutottunk el egy meglehetősen nagy, és nagyon szuperül kialakított gokart pályára egyik nap, és egy szintén óriási és nagy élményt nyújtó vizicsúszda parkba egy másik nap. Mind a két program nagyon szuper volt, ráadásul a csúszdaparkban láttunk egy fókashowt is ráadásként.
Ami számunkra még nagy élmény volt, az a parton lévő éttermek kipróbálása. Legalább három alkalommal ettünk helyi specialitást tenger gyümölcseiből, amik közül mindegyik nagyon finom volt. Ettünk kagylót, rákot mindenféle formában és méretben a homárt kivéve, tintahalat, jópár tengerihalfélét, és hozzájuk nagyon finom olivaolajas, fokhagymás helyben sütött bagettet is. A sangria helyett pedig ittunk finom helyi csapolt söröket és fehérbort.
Barnulás tekintetében nagyon kellett figyelnünk, hogy ne égjünk le. Gyakorlatilag a negyedik napig még sok napolajjal is maximum egy órát tudtunk a napon lenni bikiniben, aztán fel kellett venni pólót, nadrágot, hogy ne legyen baj. Egyrészt nagyon fehérek voltunk, a svéd napon töltött hosszú órák eredményeképp, másrészt nagyon erős volt a trópusi nap. De mindezek ellenére is elmondhatjuk, hogy egészen barnán érkeztünk haza.
Tegnap kipakoltunk a bőröndökből, ma mostunk, holnap pedig bepakolunk a bőröndökbe. Mit is mondhatnék még? A többit most már úgy gondolom, hogy személyesen mondjuk el...
Ui: dugjatok el minden Unicumot és rántotthúst, vagy kifosztunk titeket a készleteitekből :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
pub-5777725574448286