Kedves családunk és barátaink! Naplórészletek következnek, olvasásuk közben fokozott izgalmi állapotba kerülhet mindenki, olvasáskor vegyétek ezt figyelembe! :)
Szeptember 10:
Petőfi Sándor szavaival élve: "Itt van az ősz, itt van újra". Frankfurtba is megérkezett két héttel ezelőtt a zimankó. Amennyire értesültem róla, otthon, Magyarországon, nagyjából velünk hasonló időben tapasztalhattátok meg ti is az első szélfútta, esős napokat. Én személy szerint nagyon szeretem az őszt, még a borús, szeles napokat is, mert ilyenkor százszor jobb érzés otthon bebújni a takaró alá egy izgalmas könyvvel, egy teával, vagy egy jó filmmel. Ami viszont sajnos szintén a velejárója ennek az évszaknak, az a gyakori megbetegedés. Tudom, hogy ti is jó páran szenvedtetek megfázástól, ahogyan sajnos mi is. Pepének a köhögésen kívül a szeme gyulladt be, nekem pedig a fülem. Mostanra már túl vagyunk a nehezén, félig-meddig én is visszanyertem a hallásomat :D, remélem ti is jobban vagytok!
Többek között ez is közrejátszott abban, na és egy kicsit persze a bizonytalan indonézek végre-valahára ügyintézése is, hogy úgy döntöttünk a telet ezúttal kicsit melegebb tájakon töltjük. A svéd nyár után gondoltuk kipróbáljuk milyen lehet egy egzotikus vidéken eltöltött tél. Felkapjuk hát batyuinkat és egy Emirates gépen (reméljük nem járunk úgy, mint Gombóc Artúr, és elbírja a repülő a súlyunkat) jövőhét hétfőn, azaz mához egy hétre, elindulunk Jakartába. Első körben Frankfurtból Dubajba fogunk repülni, ez mintegy 8 órás repülőút. Ott aztán elfogyasztunk 2-3 szendvicset, óránként egyet, és már indulunk is tovább, hogy egy hét órás repülőutat magunk mögött tudva, hipp-hopp megérkezzünk a végső úticélunkhoz, Jakartába.
Egyelőre semmi további információval nem rendelkezünk annak a tekintetében, hogy mennyi ideig fogunk ott tartózkodni, viszont ez reméljük hogy a személyes ottlétünk alatt hamar körvonalazódni fog. Az eddigi tudásunk alapján egyelőre két hónapra megyünk, és karácsony előtt néhány nappal érkezünk majd vissza. Viszont az indulásunk körülményeit tekintve azért nagy összegű fogadásokat erre ne tegyetek, és a karácsonyi ajándékok megvételével is várjatok még. Kezdetben valószínűleg egy hotelben fogunk lakni, az ellátásunk miatt tehát egyáltalán ne aggódjatok, maximum amiatt szorítsatok, hogy én ne felejtsem el, hogy a csapvizet nem ajánlott nekünk meginni. :D
Azt sem tudjuk, hogy milyen internetünk lesz, de ha az első egy-két napban nem is lesz megfelelő, utána mindenképpen megoldjuk, hogy a kapcsolattartás folyamatos legyen interneten keresztül. És természetesen az újdonságokra való tekintettel, várhatóan sokkal sűrűbben foglak titeket megörvendeztetni a mindennapjainkról szóló kis színesekkel.
Szeptember 14:
Megkaptuk a szállásunk címét. Kárpótolva vagyunk mindenért. Mikor indulunk már végre, hányat kell még addig aludni? :)
Szeptember 18:
Megérkeztünk. Szerencsénkre mind a két repülő gond nélkül elbírt minket. :) Ráadásul, ami Pepe szerint nagyon ritka, mind a kettőn volt mellettünk üres hely, így több helyünk volt, kényelmesebben tudtunk utazni. Az első repülőn, mivel az még nagyon napközben volt, egyáltalán nem aludtunk, viszont lehetett filmet nézni, és így egyetértettünk abban, hogy elég gyorsan elment az idő. A második repülő előtt a várakozási időt Dubajban már egy picit nehezebben viseltük, mert az a mi időszámításunk szerint este 10 és hajnal 2 közé esett, amikor már nagyban durmolni szoktunk egyéb napokon. Viszont ebből is következett, hogy a második repülőutat, Dubajból Jakartába, szinte teljes mértékben végig tudtuk aludni. Ami még sokat segített, hogy olyan kevesen voltunk a gépen, Pepe szerint ilyen máskor tuti nem lesz, hogy nem hogy két-három szék, hanem egy teljes széksor jutott mindenkinek kivétel nélkül. Nagyjából a tizedét töltöttük meg a repülőnek. Egyébként az eredetileg tervezett időben érkeztünk meg minden gond nélkül, és mondhatjuk, hogy az előzetes feltételezésekkel, és Pepe korábbi tapasztalataival ellentétben, egészen kényelmes, és kellemes utunk volt, hamar elszállt ez a megközelítőleg 24 óra.
Jakartába érkezve a repülőtéren rögtön megcsapott minket az az utánozhatatlan mediterrán légkör, és a kellemes 32 fokos, 90% százalékos páratartalmú levegőn egy perc alatt szétizzadtuk a hosszú nadrágot, és a derékre kötött pulcsit is. :D Szerencsére a taxi, amivel a hotelba mentünk, légkondicionált volt. Egyébként egy jó 3/4 órányira vagyunk a repülőtértől.
A szállásról csak annyit tudok elmondani nektek, hogy az indonézek minden eddigi kellemetlenségért kárpótolni szeretnének minket, azt hiszem legalábbis. :) Bár csak az indulás előtt 1-2 nappal derült ki a szállás címe, de miután rákerestünk az interneten, mind a kettőnk lelkesedése megugrott egy kicsit a korábbihoz képest. Nem tagadom, hogy az enyém még Pepénél is jobban, hiszen én a mindennapjaim legnagyobb részét töltöm el ilyenkor a szállásunkon. Íme az oldala a hotelnek:
Ha interneten rákerestek, hogy Somerset Berlian Jakarta, akkor nagyon sok kép van fent róla. Körvonalait tekintve:
- pancsoló-úszó-gyermek-termál-
medence - edzőterem
- két hálószoba, két fürdő (az egyik káddal), nappali, komplett konyha sütővel, és nagy hűtővel együtt
- napi takarítás és mind a két szobában kényelmes duplaágy
- jakuzzi és szauna
- egy gyönyörű kert, ahová ki lehet ülni
- mosókonyha, és külön vasalószoba
- tíz perc sétányira egy bevásárlóközpont
- jól működő internetkapcsolat napközben, ami este azért valamivel silányabb volt
Így a kényelem és biztonság maximálisan adott, én napközben tudok dolgozni folyamatosan, ráadásul az időeltolódás miatt most olyan időszakban dolgozom, amikor (legalábbis az első, a mai nap tapasztalata alapján) háromszor annyi elérhető munka van, mint amennyi akár Svéd- akár Németországban volt a nemzetközi oldalon. Ma reggeltől du négyig dolgoztam is, reméljük ez a későbbiekben is így marad, maximum a medencéhez szaladok le alkalomadtán egyet úszni közben. :) Pont kifogtam, hogy gépeléses anyag is érkezett, így azt is le tudtam tesztelni, és semmilyen fennakadást nem tapasztaltam ott sem. Pepéről még nem tudok nyilatkozni, mert napközben ügyfélhez mentek ki, így interneten sem nagyon tudtunk beszélni, és még másfél óra míg hazaér, de hétvégéig gyűjtjük a tapasztalatokat és beszámolok majd arról is nektek. A szállásról még csak annyit, hogy persze mikor megérkeztünk tegnap nem találták a foglalásunkat, mert valaki valamit elfelejtett elintézni (indonézek... :D), de aztán végül kaptunk apartmant, és mindent elrendeztek.
Indonéziáról, az eddigi tapasztalatokról szintén majd hétvégén számolok be, mert most még sokat nem tudnék nektek mondani. De minden a legnagyobb rendben van velünk, senki ne aggódjon még véletlenül sem.
Zárásként elmesélném nektek, hogy amikor Pepe először kérdezte, hogy mit szólnék egy hosszú távú, Indonéz projekthez, akkor az a beszélgetés hogy zajlott le közöttünk. Az ok, amiért ezt korábban nem osztottunk meg veletek, pontosan a bizonytalansági faktor, ami ebben az esetben egy jópárszor arcul is csapott minket. Első körben még júliusban beszéltek Pepével, amikor arról volt szó, hogy rögtön menjünk és több évre. Íme a beszélgetés:
Pepe: lenne egy projekt, amire mehetnénk esetleg, ha akarunk.
Én: szuper, és hol lenne, mikor és hogyan?
Pepe: (legalább tíz perces hadova, mellébeszélés, monológ, persze hogy nem mondja meg hogy hová) lehet, hogy egy-két héten belül kellene indulnunk, hosszú távra, és messzire. Lehet, hogy még innen a svédektől mennénk, de akkor a nyaralást le kellene mondani (ekkor már felmerült bennem, hogy ha nyaralást is feladunk, akkor remélhetőleg jó kis hely), de akkor azt biztos megtérítenék. Viszont akkor a svédekkel és a németekkel is kellene sokat egyeztetni, meg repülőjegyeket lemondani, nagy változást jelentene... (bla, bla, bla, mondom, hogy direkt csinálta:)).
(tíz perc várakozás után, én türelmetlenül)
Én: jó, jó, de mégis, ugyan mondd már meg, hogy hová kellene menni?
Pepe: (hatásszünet) Jakartába. Indonéziába.
Én: (gondolkodás nélkül) jó menjünk! Még ma bepakolok a bőröndökbe, (egy fél perces, perces várakozás után) és mond csak, hol is van egészen pontosan Indonézia? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
pub-5777725574448286