Hogy kell megszeretni Jakartát?

Kedves családunk és barátaink! Miután a korábbiakban már beszámoltam nektek a jakartai élet, és az itteni mindennapok milyenségéről, ezért bizonyára nem ér titeket meglepetésként, ha azt mondom, hogy az első két hónapban nem, vagy legalábbis nem úgy szerettem meg Indonéziát, ahogy azt előzetesen reméltem, és nem úgy éltem meg, ahogy azt egy Magyarország távlatából kitekintve elképzeli az ember.  Pepe nevében nem nyilatkoznék, hiszen ő már bejárta Ázsia egy részét korábban, így őt nem érte váratlanul az, ami itt fogadott minket, mitöbb, ő már rég tudta azt, amit én csak a majdnem két hónapos ottlétünk végére értettem meg, mikor végre a Jakartán kívüli Ázsiából is láttam egy kis szeletet: azt, hogy miért szeretnek bele oly sokan ebbe a környékbe, ebbe a világba, ebbe az életérzésbe.

A gond leginkább Jakarta. Vagy amennyire Pepe elbeszéléséből tudom, nagyjából bármelyik ázsiai metropolisz. Az élhetetlenség határát súrolják. A gond számomra nem az, ami egyébként lehetne (tudok olyanról akinek ezek a dolgok is nagy problémát jelentettek, mikor itt járt), hogy az európai élethez képest sok minden alap dolog más. A klíma, az emberek szokásai, a teljesen más ízek, ételek. Ezek nekem nem jelentenek problémát. Viszont mindez a fullasztó tömeggel, a felhőkarcolókkal, a betonsztrádákkal - ahol az üzletek jelentik az egyetlen felüdülést, már akinek az felüdülést jelent -, megfűszerezve, minimum kiábrándító, és csak idővel lehet megszokni. Hiába a tapasztalat, a komfortzónából való könnyed kilépés, azt hogy milyen egy ázsiai nagyváros, azt csak az tudja megérteni, aki járt már ázsiai nagyvárosban.

Hogy lehet mégis megszeretni Jakartát? Most már szerencsére ezt is tudom: Jakartán kívülre kell menni. :D Minimum a következő szigetig, alkalomadtán Baliig, és akkor az ember meglátja Ázsiát, a szerethető Ázsiát, azt az Ázsiát, ami nem egy metropoliszba van beszuszakolva, hanem a maga pőreségében lenyűgöző, gyönyörű, szimplán csak más, megértet dolgokat az emberrel... És ahogy ez az érzés elönti az embert, ahogy a rabjává válik a vidéknek, ahogy megérti, hogy miért más itt, mint bárhol máshol a világban, úgy jön vele együtt az is, hogy Jakartát szeretni kell. Szeretni kell, ha másért nem is, de azért igen, hogy ott van, ahol. Mert, ha az ember már tudja, hogy mi van a városon kívül, akkor örül, hogy ilyen közel lehet hozzá. Talán jobb lett volna, ha én is előbb látok mást Ázsiából, és akkor könnyebben megbarátkozom a helyzettel, de az is lehet, hogy így még jobban tudom majd értékelni, ami még ránk vár itt. A lényeg viszont az, hogy akár hosszú távon is, minden további nélkül el tudjuk képzelni az ittlétet, és a repülőről leszállva ezúttal örömmel érkeztünk vissza ide. Mondhatom talán, hogy meghódítottuk Jakartát. :)

Gondolom ezután a bevezető után már sejtitek, hogy éreztük magunkat Balin. Bár nem volt több másfél napnál, mégis minden pillanatát élveztük. Bali meseszép. Úgy is, ahogy a képeslapokon, és az interneten legtöbbször látni: csodás tengerparttal, luxussal, búvárkodással, lenyűgöző növényzettel, ahol az ember minden kívánságát lesik, és úgy is ahogy csak helyben lehet meglátni: a kicsit zsúfolt, és kicsit szennyesebb, de még mindig szép partjait, ahol a helyiek fürdenek, robogóval bejárva felfedezni a vidék eldugott részeit, és a helyi piacon végigsétálva, ahová már turisták alig járnak. Ehhez még hozzájönnek a szuper tengeri ételek, a hideg sör - mert hogy Balin van ilyen is :) -, és ami még számomra nagy élmény volt: a Bubba Gump. A Bubba Gump egy étteremlánc elnevezése, ahol leginkább rákból készült ételeket lehet enni, a különlegességét azonban, annak ellenére, hogy isteni finomak a kaják, mégsem ez adja, hanem a Forrest Gump című filmmel való kapcsolata. Az összes étterem a film díszletei alapján van berendezve, minden tv-ben a filmből játszanak jeleneteket, és az összes apró gesztus a filmre van kihegyezve, még az is hogy a pincérektől hogyan lehet rendelni. :) Aki látta a filmet, az talán megért engem. Nekem az egyik legnagyobb kedvencem, szóval hatalmas élmény volt. Aki nem látta, annak egy kis ízelítő az étteremről: Fuss, Forest, fuss, és a filmről (ez csak angolul van fent sajnos): Az élet olyan, mint egy doboz bonbon.

Ezúttal nem is ragoznám tovább. Elég az hozzá, hogy Balira biztosan visszamegyünk, és onnan még számtalan másik szigetre is tervezünk látogatást, amik ha lehet, még szebbek, jobbak, turisták által kevésbé látogatottak, tehát autentikusabbak. Már tervezzük a programot az elkövetkezendő két hónapra, de ígérem, hogy semmiről nem fogtok lemaradni ti sem. Fogadjátok szeretettel a Balin készült képeket (aki látta a facebook-ot annak is van talán néhány újdonság). Ölelünk Titeket!

További képekért kattintsatok: IDE

Utószó: ami igazából az előszó, csak nem akartam megtörni vele a blog folytonosságát. Bizonyára tudjátok, hogy ez a Balin tett kirándulásunk még hetekkel ezelőtt (kereken egy hónapja) volt, és azóta bizony már megjártuk Magyarországot is. Az azóta történtekről is szeretnék majd beszámolni nektek, de mivel úgy gondoltam, hogy semmi nem maradhat ki, legfőképpen nem az első Balin tett látogatásunk, ezért se szó- se beszéd, folytatom ott a blogot, ahol abbahagytam. Remélem nem bánjátok Ti sem!