Indonéziában nagyon komoly kultúrája van a tofu fogyasztásának. Mivel a húsok közül leginkább csak a csirkét fogyasztják, illetve nagyon kis mennyiségben marhát, ezért számukra nagyon kapóra jön egy ilyen remek fehérjeforrás. A tofu részletes jellemzését ezúttal ráhagynám a WIKIPÉDIÁRA, de azt hiszem, hogy már annyira elterjedt az egész világon, hogy bizonyára ti is találkoztatok vele, vagy akár kóstoltátok is.
Részemről (és Pepe részéről is) elég íztelennek, és valahogy olyan semmilyennek tartjuk. Mivel viszont itt rengeteg kajában megtalálható, úgy döntöttem, hogy én sem fogom kihagyni a repertoárból, ha nem is önálló ételként, töltelékként alkalmazom.
Mindemellett nagyon népszerűek még itt a vékony tésztába tekert töltelékek, és a különféle sós belsejű gombócok is. Nehéz visszaadni, hogy ezek konkrétan milyen tészták, mert otthon nem igazán vannak ugyanilyenek, de megpróbálom körbeírni nektek, attól függően, hogy mire hasonlít az ízük, állaguk a legjobban.
A vékonyabb tészta leginkább egyfajta olajosabb jellegű palacsinta- és rétestészta keverékként képzelhető el, a vastagabb pedig egy sós ízű vajastészta- és gombóctészta keverékként. Régóta gondolkoztam, hogy kellene hozzá receptet szerezni, és megpróbálni itthon elkészíteni, de tegnap rám mosolygott a szerencse, és egész véletlenül felfedeztem a bolt hűtőjében azt a sort, ahol ezeket árulják (ugyanúgy ahogy mondjuk otthon a vajastésztát). És mivel egyrészt nagyon-nagyon olcsón lehet megvenni, másrészt így biztos autentikus íze lesz az ételeknek, ezekkel operáltam az otthoni főzés során.
A mai nap bemutatott, az általam csak Tofus csirkemuffinként elnevezett étel saját ötlet, azok alapján a kaják alapján, amiket eddig kóstoltam. Az elkészítéshez a vékonyabb tésztát használtam, amiből a kiolajozott muffinsütő formákba tettem egyet-egyet, úgy hogy az egyik fele jobban kilógjon, és rá lehessen hajtani a töltelékre a végén. A belsejébe zöldségkeverék, tofu, csirkehús, és sajt került. A zöldségkeveréket a korábban már előkészített tofuval egy serpenyőben pici olajon pár perc alatt megpirítottam, majd félretettem, amíg a csirkét is hasonló módon elkészítettem majdnem teljesen készre. A sajt pedig csak úgy "felkészületlenül" ment a töltelék közepébe. :)
Tofuból egyébként rengeteg féle létezik, amit én vásároltam azt először tasakostól meg kellett főzni forró vízben 5 perc alatt, hogy elnyerje a végleges formáját, ami olyan mint egy szilárdabb puding, és vágható is. Sajnos ezt a csomag tofut nem fotóztam le az elején, de majd legközelebb pótlom.
A csirkéhez sót, borsot, fokhagymát, és oregánót tettem. Az alap fűszereken kívül azt, hogy milyen plusz legyen az ételben aznap (esetünkben az oregánó) én mindig ránézés, és szagolás útján választom ki. Nem tudom nektek megmagyarázni, puszta emóció, hogy szerintem mi illik mihez. :) Utólagosan elmondhatom, hogy ezúttal is jól sikerült a választás, és feldobta az ízeket ez a csodás zöldfűszer.
Miután a töltelék minden részét előkészítettem, egész egyszerűen teleraktam a muffinformát vele, ügyelve, hogy a sajt nagyjából középre kerüljön, és így szétolvadva betölthesse az egész muffint. Ráhajtottam a tetejét, sütöttem pár percig légkeverésen 180 fokon, és kész is volt. Ezt a tésztát sokáig nem lehet sütni, mert nagyon hamar megbarnul, egyébként ropogósra, és szilárdra sül, ezért alkalmas arra, hogy a szószt benntartsa. Késsel elvágni könnyű, és így együtt fogyasztható a belsejével.
Előzetesen fogalmam sem volt, hogy milyen íze lesz, ezért menet közben sütöttem egy másik adag csirkemellet alma, és hagymaágyon tepsiben, de szerencsére nem volt rá szükség, így a mai napi vacsora lesz belőle. :) Mind a kettőnknek nagyon ízlett, és legközelebb biztos, hogy még jobban sikerül, mert már kiismertem a tészta viselkedési szokásait is, amit első alkalommal csak remélni tudtam. :) Igazából ezt otthon is elkészíthetőnek tartom, mert tofut tudtok venni bármelyik boltban, a tészta pedig alkalmasint eltérhet kicsit az ittenitől. Ha elkészítitek mindenképpen kérek róla fotós beszámolót! :) Az én képeimet az elkészítésről itt találjátok: Tofus csirkemuffin.
Ui: az egyik képen látható leves, az egy tipikus itteni dobozos tésztaleves, amit én sokkal több lével, és megfűszerezve fogyasztok, mint ahogy azt elvileg kéne. Szinte minden nap ilyesmit ebédelek, nagyon szeretem jó csípősen elfogyasztani.
Szakácssapkát fel, legközelebb is folytatódik a túra az ízek birodalmába! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
pub-5777725574448286