Második szín, első felvonás – helyszín: Jakarta

Kedves családunk, és barátaink! 

Olybá tűnik, mintha az otthon töltött idő csodálatos percei még nem vesznének lassan a múlt, és a feledés ködébe. Még a szánkban érezzük a vallásos imádattal rajongott rántott hús minden prézli darabkáját, a tagjaink még kellemesen zsibbadtak a Kárpát-medence ölén termő, utánozhatatlan zamatú boroktól, még megmámorosítja az agysejtjeinket, az otthon, nyugalomban, kettesben eltöltött szilveszter éjszakán a tv-ben látott Fásy Ádám, és mulatós barátainak kellemes, fülbemászóan dallamos képsorai, és a többi… Sorolhatnám még, de felesleges. Biztosan megértitek. Nincs a világon még egy olyan földdarab, olyan rög, olyan otthon, és haza, mint ami nekünk Magyarország. Innen a messzi-messzi Jakartából szemlélve az otthoni eseményeket, és az aktuálpolitikai történéseket, csak annyit tudunk mondani nektek, akik most is otthon vagytok otthon, hogy higgyétek el, a helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik, vagy amilyen lehetne. Bár lassan ott tartunk, hogy „Dezsőnek meg kell halnia” (aki nem ismerné, ha van olyan egyáltalán), de errefelé még Riska is alig akad… J Ne feledjétek, vannak ezen a földgolyón olyanok, akik irigykedve gondolnak rátok, ha több nem is, kettő mindenképpen. 

Na de, vissza valóságba, a jelenbe. A meghódított Jakarta sem olyan rossz. Mondhatni, hogy jó, néha pedig egyenesen pazar. Nem szeretnék a világért se szemtelen lenni, amikor ezeket a sorokat egy enyhet adó fa ágai alatt, egy napágyon ülve, a medence partjáról írom, de jól hallottam ugye, hogy arrafelé komoly mínuszok repkednek? :D Itt az utóbbi hét csodás meglepetést hozott, ugyanis szinte mindennap szikrázó napsütés van reggeltől-estig. Ez új, ilyet itt még nem láttunk. Bár alapból megvan annak az áldásos előnye, ha az ember a telet nem otthon fagyoskodva, hanem itt izzadva tölti, azért mégis megmondom őszintén, hogy ez volt az első pár nap, amikor igazán kedvet éreztem a medencepartra kiülni. Persze ez nagyon jól hangzik, és az is, de annak a fényében, hogy mennyi mindenről mondunk le mindeközben, mondhatjuk, hogy a megérdemelt jussunk. Még pár ilyen hét, és csokisodni fogok. Három nap után is látszik már az eredmény, kezdek fehér csoki helyett, capuccinó színeket ölteni. J

A helyzet igazi vesztese talán Pepe, aki hiába akarna az én példám után a vízpartról dolgozni, reggeltől estig az irodában robotol. Kell is neki, mivel úgy néz ki, hogy ha papíron még nem is, de névlegesen végre bepozícionálták a tudását, és a projektben játszott szerepét. Ezt értsétek úgy, hogy őt nevezték ki a korábbi, ezennel elküldött projektvezető szerepkörébe. Sajnos nem tudom nektek igazán visszaadni, hogy ez pontosan mit jelent, de annyit tudok róla mondani, hogy ilyet még ezelőtt Pepe sem csinált, ez neki is egy előrelépés, fejlődés, ami a későbbiekben az önéletrajzában is jól fog majd mutatni.

Ez azt is jelenti, hogy valószínűsíthetően tovább maradunk, mint március, bár azt már tudjuk, hogy itt sose lehet semmit előre tudni. Amint aláírt, dátummal ellátott papír birtokában leszünk, azonnal értesíteni fogunk titeket. Azért a múlt heti disznóvágásból a hurkát-kolbászt inkább fagyasszátok le. J

A Jakartába való visszaszokásunk egyébként nagyon jól sikerült, két apró bökkenőtől eltekintve. Az egyik, ami azt eredményezte, hogy a reptéri ügyintézés terén egy új dologgal gazdagodtak az eddigi ismereteim, hogy megtudtam hol van a dubaj-i reptéren a Talált tárgyak osztálya. Úgy alakult ugyanis, hogy majdnem sikerült megakasztanom magamat félúton Európa és Jakarta között, amikor a hajnali várakozás óráiban, kómásan, nyűgösen, a wc kukájának a tetején felejtettem a repülőjegyeimet, és az útlevelemet. Nagy szerencsével a takarítónő rögtön megtalálta, és amikor fél óra múlva lélekszakadva futottam vissza érte, kiderült, hogy leadták az irodába. Újabb negyed óra adategyeztetés után aztán újfent boldog tulajdonosa voltam az idekint létszükségletet jelentő dokumentumaimnak. Pepe azt mondta, hogy legközelebb gyerekeknek való, nyakba akasztható, műanyag tokban fogom hordani a cuccaimat. Támogatom az ötletet. J 

A másik bökkenő, ami végül csak majdnem esett meg, a második napon a szállodában történt. Pepe ugyanis halálos nyugalommal állt neki a teánkba való jégkocka gyártásának csapvízből. Szerencsére pont akkor jártam én is a konyha környékén, és ezt meglátva javasoltam neki, hogy amennyiben nem szeretné az elkövetkezendő hetet a wc-n és/vagy kórházban tölteni, akkor esetleg cseréljük ki a csapvizet ballonos vízre a jégkocka-tartóban. J

Egyébként remekül vagyunk. Az otthonról hozott fűszerek, és egyéb apróságok nagyon sokat mozdítottak előre a komfortérzetünk terén. Jakartát is a megszokás enyhítő nyugalmával fogadtuk, és alig várjuk, hogy kirándulhassunk mindenfelé. Holnapra egy szafari van betervezve, drukkoljatok hogy összejöjjön, mert én még sose voltam szafarin sem, Pepe pedig nagyon szereti! Plusz én már nagyon vágyom találkozni nagyfülű barátaimmal (elefántok), akik a kedvenc állataim egyikei.

Jobban belegondolva minden állatot imádok, és csak olyan 20-30 van, amit a kedvencemnek szoktam nevezni, így biztosan nem fogok csalódni. J Ha összejön a holnap, akkor jövő héten beszámolok róla részletesen. 

Addig is sok szeretettel ölelünk mindenkit!