Szeretnék egy svájci kanalat...

... de csak akkor, ha úgy működik, mint az Üvegtigris első részében, és tudja a dolog inverzét is produkálni. Hogy kicsit érthetőbb legyen a mondanivalóm, azt tudom nektek a dolog kapcsán elmesélni, hogy több hónapos itt tartózkodásunk eredményeképpen megállapítottuk, hogy a buborék, mint olyan, errefelé luxus.

Ez azért is elég különös, mert a számtalan édes, cukros üdítő közül - cola, fanta, szénsavas italok - szinte mind megtalálható, és nehezen hiszem el, hogy mindet már kész formájában hajóztatják ide a szigetre. Ami viszont biztos az az, hogy szénsavas ásványvíz nincsen. Ha van, akkor csak egy konkrét márka, amit üveg üvegben árulnak, és fél liter 600 forint. Na most, ha lenne egy svájci kanalam, akkor ugye minden gondom megoldódna, ugyanis annyi buborékot raknék a mentes vízbe, amennyit csak szeretnék.

Egyrészt, mert szeretem a buborékos ásványvizet, másrészt mert szeretem a fröccsöt. A jó pincehideg szódásszifonok régmúltból felderengő emlékképét, a hűsítő nedűt, amit a világ oly kevés táján ismernek (ez utóbbira mondjuk vannak ötleteim, hogy miért pl. mert nálunk sokszor ezzel próbálják elfedni a borok gyenge, olykor-olykor kifejezetten rossz, kénes, savas ízét). És mivel én nem nagyon, sőtmitöbb egyre kevésbé vagyok sörivó, ezért számomra a Bali szigetén "megtermelt" borok ilyetén módon való fogyasztása kifejezetten kívánt dologgá vált a két éves itt tartózkodás tükrében. Már csak azért is, mert Bali szőlőültetvényein hasonló borok teremnek meg leginkább, mint az otthoni talponállókban, mikor elfogy az üveges bor. Tovább tetézve a dolgot, ebből a borból mindössze háromféle létezik: vörös, fehér, és rozé (nem is tudtam, hogy a rose-t magyarították, csak most aláhúzta a helyesírás ellenőrző, és most már ezt is tudom, de ez nem is fontos, csak olvassatok tovább) az utóbbit mondjuk csak egy boltban láttam eddig. Szóval az én száraz, testes borokat kedvelő fránya ízlésemnek egy kissé, hogy is mondjam szépen, cizelláltan... szóval sz@rok.

Azt hiszem már értitek, hogy ezek után hogy került prioritásba a buborékgyártás mikéntje, midőn próbáltuk az életünket a kényelem egy magasabb szintjére emelni az állandóság felcsillanó reménysugarainak sziluettjében. Azaz miután berendeztük a lakást még néhány komfortot biztosító tárggyal, például a kamrába egy polcos szekrénnyel, ami a lomjaink és száraz készleteink nagy részét elbírja, internettel, amit nem hiszem, hogy részleteznem kell milyen jelentőséggel bír számunkra, sütővel, fogassal, függönnyel, termőkerttel az egyik teraszon, fürdőszoba polcokkal, borospoharakkal, és a többivel, az eredménytől megmámorosodva, koccintásra készen sirattuk el az otthoni jó fröccsöket.

De mint egy középkori lovagtörténetben, itt is úgy bukkant fel az én fehér páncélos, daliás vitézem, akinek a problémamegoldó képessége nem ismer határokat, és névnapomra azzal lepett meg, hogy felkutatta a vidék (értem ezalatt egész Indonéziát) egyetlen olyan cégét, akik a buborékgyártás nemes mesterségére tették fel az életüket. Felvette velük a kapcsolatot, és innentől mondhatni, hogy már-már játszi könnyedséggel jutottunk végülis egy olyan csodaszerkezet birtokába, amelyet otthon bármelyik nagyobb (talán kisebb is) bevásárlóközpontban leemelhet a polcról, és megvehet az egyszeri vásárló. Egy szódagyártó gép boldog tulajdonosai lettünk.

Ezzel elmondható, hogy amint találunk rá módot, hogy kolbászt töltsünk valamilyen csempészdisznó alkatrészeit felhasználva, megtudunk savanyítani néhány liter bolti tejet, ezáltal tejfölt-túrót előállítva, házhoz tudunk szállíttatni Európából egy szeszpárláshoz alkalmas készüléket, amivel az itteni ananászból készítünk majd egy kerítésszaggató pálinkát, és a termőkertünk termőre fordul a teraszon, szinte meg sem tudjuk majd különböztetni az itteni életmódunkat az otthonitól. (Már ha nem tekintjük persze a drága családunk, és a csodás barátaink kínzó hiányát.)

Bár ha az eddig áthidalt problémák tengerére tekintek vissza, és azt is elárulom nektek, hogy mostanra már kovászt, és abból kiváló kenyeret is képes vagyok sütni, azt gondolom, hogy semmi sem lehetetlen többé a számunkra, vessenek bár az élet viharos hullámai bármilyen egzotikus, vagy sivár környékre is minket. Mondják, hogy a lustaság, és a kényelem nagy úr, és hogy ez mennyire igaz... :)

Ui: ha más fröccskedvelőket is erre vetne az élet egyszer, íme a lelőhely: http://sodafresh.co.id/