2017. augusztus 16., szerda

Anomália a Mátrixban

Néha érik az embert meglepetések. Ez leginkább azért történhet meg, mert a fejünkben számtalan ítélet alakul ki abban a pillanatban, ahogy kapcsolatba kerülünk valamivel, valamilyen helyzettel, vagy valakivel. Múltkor láttam egy előadást erről, ahol azt boncolgatták, hogy egyáltalán mennyire tud az ember tudatos lenni. Kiderült hogy az életünk legnagyobb részében tudatalatti, rutinprogramok futnak csak le bennünk, azok irányítják a cselekedeteinket, és mi csak a fontosabb elágazásoknál bukkanunk fel a tudatos felszínre. Ne gondoljatok semmi agymosó, wudu dologra, az aggyal és az idegrendszerrel foglalkozó orvosok, és tudósok előadásáról van szó. Nade a meglepetésre visszatérve... Ez általában akkor történik meg velünk, ha az előzetes várakozásainkkal, -ítéleteinkkel ellentétben valami más dolog következik be, a történések váratlanul más irányt vesznek. Példának okáért akkor, amikor kiderül, hogy a társadalmi szervezetlenség kánaánjában, ahol a legtöbb dolog még gyerekcipőben jár - még az egyébként sem élbolybeli Magyarországhoz viszonyítva is -, ahol a dolgok nagyrésze maximum esetleges rendszert vesz fel, néhány dolog egész egyszerűen úgy működik, mint az álom.

Történt ugyanis, hogy szerettünk volna egy berendezési tárgyat vásárolni a lakásunkba. Olyan bolt, ahol ez beszerezhető lett volna, nem igazán, vagy csak tőlünk nagyon messze volt elérhető. Plusz nem is akartunk sokat költeni rá. Így úgy döntöttünk, hogy próba szerencse, felmegyünk a helyi OLX honlapjára, és megpróbálunk megalkudni egy helyi eladóval, ha találunk egy a számunkra megfelelő terméket. Nem is kellett sokat keresgélni, míg a horgunkra akadt egy szemrevaló darab, megfizethető áron. Az első szerencsésnek mondható fordulat az volt, amikor kiderült, hogy nem csak megvan még a termék, de az eladója ért angolul, és nyitott arra, hogy belőlünk váljék az új boldog tulajdonosa az ingóságának. A második meglepetés meg akkor ért minket... áh, nem tudom ezt máshogy leírni, csak a puszta tényszerűség szintjére lecsupaszítva. Szóval három óra múlva a lakásunkban volt a termék (kb. hűtőméretű dologra kell gondolni), futárszolgálattal szállítva, számtalan fotódokumentációval, hogy lássuk hogy halad a folyamat, úgy hogy Pepe banki átutalással fizetett, amit az eladó meg is kapott, mindezt vasárnap este 7 órakor.

A dologban az egyik legmeglepőbb a banki átutalás, ugyanis ez már nem az első ilyen tapasztalatunk itt. Mindezt úgy, hogy a német bankunknál a legtöbb tételt több nap után könyvelték csak el, Magyarországon meg banki nyitvatartási időben van 4 órás utalás, ami amúgy elég jónak számít. Itt, Indonéziában nagyjából 50-60 különböző bank van, amik ráadásul egymással, legalábbis bankkártya tekintetben nagyon sokszor nem kompatibilisek. Például a nagyobb boltokban is kb csak a bankok egy harmadának a kártyáival lehet fizetni, ehhez több banki terminál kell, és általában a harmadik, negyedik próbálkozás szokott csak sikeres lenni. Valamiért azonban az online pénzáramlás úgy látszik álomszerűen működik nagyjából bármikor. Hála érte!

A másik meglepetés pedig a futárszolgálat eszméletlen gyorsasága. Az ár, amiért elhozták, nagyjából megfelel bármelyik otthoni házhozszállítás árának új termékek esetén, ha csak nem ingyenes, vagy akciós éppen. Gyakorlatilag a megegyezést követő egy órán belül már ott voltak az előző gazdájánál, akinek éppen csak volt ideje egy csomagolást rátenni, amiről nagyjából 20 db fotóval biztosított minket, és persze magát is. :)

Cserébe a légkondink egy héten belül kétszer adta meg magát. Mondjuk ezen kevésbé lepődtünk meg, csak nem örültünk. Az alábbi eseményeket leszámítva egyébként jól vagyunk, éljük a nyugodt hétköznapokat. Mivel holnap itt nemzeti ünnep lesz, egyfajta függetlenség napja, és pénteken Szingapúrba megyünk nekem vízumért, így úgy néz ki lesz végre egy hosszú hétvégénk, és lehet hogy kirándulni is elruccanunk valamerre. Ha így lesz, akkor mindenképpen beszámolunk majd róla.

Mindenkit ölelünk sok szeretettel!

Ui: a nagy lelkesedés elmaradásának okán a gasztroblogokat levettem, ne keressétek őket ezután itt. Ha valakit esetleg mégis érdekel, az eléri az alábbi címen a régi, és új recepteket is, ugyanis azért én nem szűntem meg főzni szeretni, és recepteket megosztani. :)
juditgasztro.blogspot.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

pub-5777725574448286