'A magyar bevándorlók esete az autentikus lángossal' után történtek részletezése

Kedves családunk és barátaink! 

Ott tartottunk tehát, hogy Pepével a múlt hétvégén (azaz most már a múlthét előtti hétvégén), részt vettünk a karlskronai fergeteg fesztiválon, ahol alkalmunk nyílt egy igazi, hazai lángost is elfogyasztani. 

Ezen felbuzdulva arra jutottunk, hogy a vasárnapot a magyar gasztronómia bűvöletében kívánjuk eltölteni. Vagyis szalonnás tojásrántotta reggelire, tört krumpli, rántott hússal ebédre/vacsorára, mindez egy kis gyöngyözően hideg fehérboros fröccsel kísérve. Az energiára mindenképpen nagy szükségünk volt, ugyanis aznapra terveztük a két bérelt biciklinkkel a szomszéd sziget meglátogatását. 

Ezt úgy kell elképzelnetek, hogy a félszigetről, ahol mi lakunk, egy ingyenes kompjárattal nagyjából húsz perc, fél óra alatt, félóránként indított járatokkal, át lehet kelni egy kicsi szigetre. Átmérője nagyjából 6 km, ebből következik, hogy a területe a miénkhez hasonlóan a gigantikustól messze elmarad, viszont közigazgatásilag így is négy kisebb területre osztották. A könnyedség kedvéért én ezentúl a négyből az egyiknek a nevére fogok hivatkozni,  ami az egész szigetre értendő, ez pedig Aspö. 

Első körben a szokásos kényelmes reggelizés után a tv előtt meditálva töltöttük fel az előző nap lemerült elemeinket, mielőtt útnak indultunk volna késő délelőtt erre az útra. Az előző napon sikerült bérelnünk két egészen tűrhető biciklit, így azokkal indultunk útnak. Tudjátok, hogy mennyire imádunk biciklizni, így gondolhatjátok milyen nagy kedvvel vágtunk bele ebbe a kis túrába alapból. 

A kompút nagyon élvezetes és zökkenőmentes volt, csináltunk jónéhány szép képet is, amiket majd ezalatt a poszt alatt veletek is megosztok. Az egész környék egyébként pici szigetekkel van teletűzdelve, amiknek a többségén hárorú idején használatos védelmi tornyok árnyúkkal és lövegtornyokkal, valamint világítótornyok vannak. Az egész érdekes és izgalmas, és nagyobb részt emiatt lett a világörökség része Karlskrona. Így a tengeren utazva más képet mutat minden látnivaló, mint csak a partról szemlélve és ténylegesen értelmet nyer ez a kitüntetés. 

Ahogy a szigetre átértünk, biciklire pattantunk és gyorsan körbetekertük nagyjából a felét. Közben találtunk egy kijelölt strandot, amit a későbbiekben reméljük lesz lehetőségünk kipróbálni a kánikula idején :D. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor mi ott jártunk, akkor is fürdött a vízben egy négy év körüli svéd kisfiú anyaszült meztelenül, szóval a körülmények úgy tűnik adottak voltak akkor is, csak nem a mi számunkra. A part egyébként mindenhol sziklás, kivéve a strandot, ahol végig homokos rész van. Pepe szerint direkt így építették ki, hogy még élvezetesebb legyen a fürdőzés, mert eredetileg nem lenne ott sem homok. 

A strand mellett nem sokkal pedig találtunk egy várat. A kirándulás nagyobb részét ezután ott töltöttük. Körbenéztünk, leültünk és csodáltuk a tengert, közben pedig élveztük a meleg, nyári napsütést. Ez nagyjából 23-25 fokot jelent. Az utóbbi két hétben egyébként szinte végig ilyen szuper idő volt és most már konkrétan rövidgatyás, pólós, izzadós idő van. 

A meleghez még hozzátartozik az is, hogy nem csak a sziget és a túra dobott fel minket, hanem mintha Karlskrona is megváltozott volna kicsit és egy sokkal gyönyörűbb arcát mutatja nekünk. Van egy csodaszép park, ahová ki lehet ülni piknikezni, olvasni, beszélgetni és ott van végig a tengerpart is három oldalról, ami az eddigi szélfúvások és hűvös idők helyett most már hűsítő nyári szellővel kényeztet minket. Plusz maga a látvány és a hangulat is csodás. 

Mindemellett most értünk az itteni tartózkodásunk félidejéhez, és ez úgy tűnik egy választóvonal is egyben. Amíg a Magyarországra való hazautazás előtt már kezdett minket (engem főként) nyomasztani ez az állott víz állapot, addig most mintha egy újfajta felfrissülés és kíváncsiság lenne bennünk kialakulóban. Persze hangsúlyozom ehhez nagyban hozzájárul a szép idő és a rengeteg napsütés, plusz hogy lehet biciklivel kirándulni (erről többet a következő posztomban írok), és biztosan az a tudat is, hogy bár még három hónapig maradunk, de most már kb. három hetente mindig megyünk innen valahová (Lengyelországba kirándulni, Németországba, és talán Magyarországra is, de még Amszterdamot is meg akartuk nézni...). 

Olybá tűnik már lassan-lassan, mintha ez lenne a hármas számú otthonunk. És lévén, hogy ha ez így van, akkor egy eszenciális Choelho-t idéző igazságot is meg tudok fogalmazni számotokra kettőnkkel kapcsolatban, miszerint: 

Számunkra az otthon egyelőre nem egy helyhez kötődik. Az otthon nekünk ott van, ahol a rántott húst és a tört krumplit egy kellemesen hűvös fröccsel öblíthetjük le, annak az embernek a társaságában, akit a világon mindennél jobban szeretünk. 

Mindenkit ölelünk az egyes és a kettes számú otthonunkban is!