Egy bejegyzésben mindent leírni biztosan nem fogok tudni, de valahol el kell kezdeni, úgyhogy kezdetnek elmesélem a jakartai lakásbérlésünknek a történetét. Még a hazautazásunk előtti hetekben álltunk neki a lakáskeresésnek, ami nagyon hamar sikeresen is végződött. A korábbi hónapok során kinéztünk magunknak egy lakóparkot (úgynevezett szupercellát), ami egy óriási komplexum hatalmas plázákkal, és számtalan 45 emelet magas lakóépülettel. Több százezer ember él az itteni lakóparkokban, és azon felül, hogy van egy kutyabarát park, szuper éttermek, kávézók, a magyar ismerősök közül ketten is itt bérelnek lakást, sokkal inkább élhetőnek tartjuk minden szempontból. Nagyon sokan laknak itt azok közül, akik közép- vagy hosszútávon az országban dolgoznak, de egyébként más országból származnak, ahogy mi is. Sokkal több amerikai, és európai ember él itt, így mi magunk is sokkal kisebb feltűnést keltünk, ami egy két éves időtartam alatt azért nagyon sokat számít.
A boltok sokszínűségének köszönhetően azt is elmondhatjuk, hogy tovább bővült az elérhető ételek, alapanyagok tárháza. Kevés olyan dolog van most már, amit ne tudnánk beszerezni (a fűszereken kívül, amiből azonban bőséggel hoztunk ki), habár azon sajnos semmi nem változtat, hogy a termékek minősége (főként hús- és tejtermékekre gondolok) messze az otthoni alatt marad. Emellett hatalmas különbséget jelent az is, hogy végre nem egy apartmanban, hanem egy lakásban lakhatunk. Ez nem csak azt jelenti, hogy a saját ízlésünknek megfelelően rendezhetjük be a lakást, hanem azt is, hogy nem vagyunk már személyzethez kötve, és megvan a magunk saját privát szférája ezáltal. Bé ügynök is teljesen szabadon mozoghat, a felségterülete csak akkor csökken le egy szobányira, ha elmegyünk otthonról mind a ketten, ami elég ritkán fordul elő.
A lakás egy három szobás, két fürdőszobás, régi, de azért használható bútorokkal berendezett, második emeleti, pici teraszos épület. Bár az elmondás alapján azt hihetnétek, hogy nagy, de az itteni szobák mérete nagyon pici, így elmondható, hogy bármelyik két szobás otthoni lakás jóval nagyobb ennél. A keresés során az egyik problémát pont az okozta, hogy nagyon kicsi lakásokat adnak ki többnyire, amit ráadásul a bérleti díj miatt még így is többnyire csak egy komplett család költségvetése bír el a helyi lakók esetében. A másik gondot pedig az erkélyhez való ragaszkodásunk okozta, ugyanis amennyire mi vágyunk egy talpalatnyi kis térre a levegőn, ugyanannyira nem vágynak erre a helyiek. Érthető persze, hogy a párás 35 fokból hazaérve már nincs igényük kint lenni, de nem gondoltuk, hogy ennyire kevés lakás rendelkezik valójában erkéllyel.
Azért egy pár órás lakásnézegetés után, nagyjából a tizenötödik próbálkozásra megtaláltuk azt, ami minden igényüknek megfelelt. Mivel egy lakásbérléssel foglalkozó cégen keresztül sikerült kivenni, így a főbérlőnket konkrétan nem is ismerjük, nem is láttuk. Annyit tudunk, hogy eleinte zavarta, hogy kutyával szeretnénk költözni, mert félt hogy nem fogunk majd takarítani, de miután megtudta, hogy egy apartmanhotelben lakunk vele, eloszlottak a kételyei, és kivehettük a lakást. Berendezését tekintve az alapbútorok rendelkezésünkre állnak, csak a szokásos konyhai, és egyéb felszerelést kellett újfent beszereznünk (edények, ágynemű, szárító, törölközők, csavarok, műszaki cikkek, ésatöbbi), így szerencsére ha sikerül majd két év múlva hazaköltöztetni az itt vásárolt dolgokat is, akkor mindenféle sajtreszelőből, és turmixgépből már hárommal fogunk rendelkezni. :D
Amit még meg kell vásárolnunk, de nagyobb beruházás, és a következő hónapra hagytuk, az egy tévé, és egy sütő, az előbbi ugyanis csak dísznek van a lakásban, nem működik, az utóbbi pedig nincs is (errefelé nincs nagy igényük rá, ezért a legtöbb lakásban nincsen egyáltalán csak főzőlap). A későbbi hónapok során pedig még néhány kisebb-nagyobb dolgot tervezünk, például cipős szekrényt, néhány polcot, egy robogót, valamint a lakás kifestését is.
Bé ügynöknek nagyon tetszik a lakás is, és a környék is. Még az első héten sikerült birtokba vennie a kanapét, így hiába két részes, egyszerre csak az egyikünk tud ott aludni, mert a másik fele a kutyáé. :D A parkban először kicsit bátortalanul viselkedett, de aztán a második alkalom óta szinte meg sem lehet fékezni. Végre van lehetősége itt másik kutyákkal is ismerkedni, és arról nem is beszélve, hogy hányan jönnek oda megcsodálni, és megsimogatni, mert annyira odavannak érte. Az utóbbi másfél hónapot, amíg mi Európában voltunk, az előző gazdájánál töltötte, de boldogan jelenthetem nektek, hogy előzetes aggodalmaimmal ellentétben, nagyon örült nekünk, és minden ment a maga útján, mintha mi sem történt volna. Bizonyítékképpen álljon itt egy-két kép:
A Jakartába való visszaérkezésünk zökkenőmentes volt, bár a repülőút a két átszállás miatt egy kicsit nyűgös volt már az utolsó órákban, de szerencsére ezt kárpótolta, hogy az első öt órás repülőutat Dubaj-ig a business osztályon tölthettük el, nagy szerencsénkre ugyanis valamiért ott maradt üres hely, míg a turistaosztály tele volt. A szokásos repülős koszt helyett így sajttálat, és lazacot ettünk első nap, és csak a második nap jött a szokásos csirke, és bárány. Reméljük máskor is lesz hasonló szerencsénk, ugyanis hihetetlen, hogy mennyivel kényelmesebb úgy utazni a repülőn, hogy elég helye van az embernek fekvő pozícióba dönteni a székét, és nem ülőpozícióban próbál valahogy túlélni. :D
Végezetül pedig pár fotó magáról a lakásról, és egy videó a lakóparkról, és környékéről. Én is csinálok majd hétvégén képeket, és videókat, és jövőhéten feltöltöm ide őket, hogy minél jobban el tudjátok képzelni hol is lakunk. Mivel két szobánk üresen áll, a korábbi meghívás továbbra is áll, bármikor szívesen látunk bárkit. Akár egyszerre 3-4 főt is el tudunk szállásolni, úgyhogy ne szégyenlősködjetek semmiképpen sem! :) A napokban jelentkezem a következő bejegyzéssel, élménybeszámolóval, addig pedig vigyázzatok magatokra! Mindenkit ölelünk!
Pepe fürdőszobája (a kuka nem a miénk :D):
A hálószobánk:
Vendégszoba berendezve:
Vendégszoba berendezés nélkül, pillanatnyilag az "edzőterem":
Konyha (az üvegasztal külön jó, mert így Bé minden étkezésnél éheztetett kutyaszemmel tud kunyerálni az asztal alól :D):
Konyha, és nappali (Bé kanapéjával :D):
Nappali (a folyosó végén a hálónk, ami a lakás másik fele, így talán érzékelhető mekkora az alapterület):
És a videó, ami a környéken készült, bár nem kifejezetten a mi lakóparkunkról, de a szupercellán belülről (0:28 ÉS 0:38 másodperc között a videón jobb oldalt a mi lakóparkunk egyik felének a főbejárata látható). A videóban látható forgalom az utakon meglepően kicsi, az nem életszerű... IDE KATTINTSATOK A VIDEÓÉRT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
pub-5777725574448286